>>A babiloni fogság
előtti Izraelben bevett szokás volt az istenségek jóindulatának elnyerése
érdekében bemutatott gyermekáldozat. A Bírák könyvében Jiftach áldozza fel
lányát, fizetségül elhamarkodott és felelőtlen esküjéért, amiben megfogadta,
hogy amit először meglát a háborúból hazatérvén, azt feláldozza Istennek (Bír
11:29-40). Acház júdai király (i. e. 734–715) saját fiát égette el
felajánlásként (2Kir 16:3). Acház izraeli kortársa, Hósea király (i. e.
732-722) hagyta, hogy alattvalói körében virágozzék a gyermekáldozás kultusza
(2Kir 17:16-17). A VII. századi Júdában az északi izraeli királyság i. e.
722-ben bekövetkezett bukása után tovább élt a gyermekáldozás szokása; Manessze
király (i. e. 687-642), akárcsak korábban Acház király, a saját fiát áldozta
fel (2Krón 33:6). Jeremiás (Jer 7:30-31), 19:5, 32:35) és Ezékiel (Ez 16:21,
20:31, 23:39) az i. e. VI. század elején egyaránt elítéli a gyermekáldozás
szokását. Az idézett költemény arra utal, hogy gyermekáldozás még a babiloni
fogságból való visszatérés után is fennmaradt. Az 5. szakaszban a próféta
megkérdezi, hogy nem ezek az emberek-e azok, akik „csecsemőket áldoznak a
völgyekben és a sziklák hasadékaiban”.<<
(Christopher Knight és Robert
Lomas HIRAM KÖNYVE, 150 – 151. o. Kiadó: Gold Book)
Az
ókorban megjelent Moloch kultusza idején, olykor gyermekeket is áldoztak a
Kidron-patak völgyében, mely a Hinnom (Gehenna) völgye, a Tófetnek nevezett ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése