2019. február 5., kedd

FÉNYÚT | Égi üzenetek



Emberként visszamenni?



Emberként, mármint földi, húsvér emberként sokat töprengett azon, főleg idősebb korában, amikor már érezte a halál közeledtét, vajon milyen lesz az, milyen lesz ő, ha nem lesz teste. Nemcsak anyagi teste nem lesz, hanem esetleg semmilyen teste. Mi lesz akkor? Hogyan közlekedik? Hogyan kommunikál?
Nemcsak nem hitt az Apostoli hitvallás azon kijelentésében, miszerint „hiszek a test feltámadásában”, hanem tudta, vallotta, bizonygatta, ha módja volt rá (kivéve a mélyen hívő vallásos embereket, mivel őket nem akarta a hitükben megingatni), hogy abszurd lenne, ha a holtak, mint a bibliai Lázár, emberi testben feltámadnának.
A test anyag. Az anyag romlandó. Az élő anyag öregszik, megbetegszik, idővel meghal, vagy elhal. És akkor újra feltámadna, ha igaz lenne a „test feltámadása” hittétel? Hányszor, és milyen formában, állapotban? A mozgássérült mozgássérültként? A csecsemő csecsemőként? Az öregember, mint ő, öregként?
Ha így lenne, hol lennének? A végtelen és időtlen abszolútum, vagyis a mindenségből mindaz, ami nem univerzum, és nem tartozik az univerzumhoz, az anyag nélküli. Ha oda kerülne a feltámadt ember, akkor az már nem lenne abszolútum. De az univerzumban sem lehetne, hiszen az univerzumot az ember, vagy utódja, az MI, a Mesterséges Intelligencia előbb-utóbb feltérképezi. Behatolna az univerzumi mennyországba és akár a pokolba is, ha ezek ott lennének. Elfoglalná, esetleg megsemmisítené…

De mindez most már számára nem téma, hiszen tudja, megtapasztalta, mi van a halál után. Pontosabban a fizikai test halála után.
Igaz, hogy nem kell félnie attól, hogy fájni fog a foga, a feje, vagy a hasa, hogy valamilyen betegség tör ki rajta, és ez így nagyon jó, de most meg nosztalgiázott. Milyen volt fizikai testben élni? Persze inkább csak a kellemes emlékeken időzött el. Ha akar, mindenre visszaemlékezhetett volna, de a kellemetlen, a rossz emlék nem csábította.
Még inkább izgatta, hogy milyen lenne most – immár örökéletű emberi eónitásként, fejlett lélekként – fizikai testben lenni?
Ha nem is emberként mehetne vissza, hanem…
Jaj, ez csaknem valamiféle reinkarnációs készülődés? Most még csak gondol rá, aztán majd újjászületik…, mondjuk valamiféle alantas létformában. Meztelen csigaként; azokat nagyon utálta. A békákat is, pláne a varangyos békákat; pfúj… Nem, semmilyen állat nem akar lenni. Nem is akar újjászületni, újra ember lenni, hanem csak, ó, igen, ideiglenesen, úgymond látogatóba menne.
Több helyre is persze. Az utcára, a munkahelyére, no és a családja… Nem, a családja körébe egyelőre nem. Majd, majd később, de most még fájna látni, hallani őket. És nekik is őt. Azaz ők nem látnák, nem hallanák, hiszen ő szellem-, vagy energialényként lenne közöttük.
Akkor viszont nem emberi testben lenne, nem emberként menne vissza.
Tudta, ahogy töprengett mindezeken, már tudta, hogy lehetne emberi testben is. De nem úgy, hogy az a test az ő teste lenne, hanem ő is benne lenne, része lenne, ahogy amikor még élő, hús-vér ember volt, Isten benne volt.
És most Isten részeként, ugyanúgy lehet bárhol.
És már ott is volt. Ugyan még nem az emberek közt, nem emberi részként, hanem talán, hogy szokja ezt a létformát, erdőben az egyik fa bensejében.
Ott volt, ahol a teret nem töltötte ki az anyag.
Látta, érzékelte a fa, a tölgy, igen, ez tölgy, a tölgy életét.
Olyan volt mintha ő is fa lett volna, de nem volt az, hanem továbbra sértetlen eónitás, fejlett emberi lélek, aki viszont a fa molekulái között, sőt, bent, és még mélyebben, az atommagok és azok héja közt, minden ottani történést átélhetett.

Gondolta, nyilván így lenne a bokrokkal, a fűvel, még a gyomnövényekkel is. És már egy röpke pillanatra, mert nem is szerette volna több időre, ki is próbálta. Aztán az erdő néhány röpdöső, vagy éppen lustán tollászkodó madarát. Igen, az erdő állatai közül a madarakat kedvelte, az emlősöket kevésbé, de ez nem tántorította el, hogy velük is tapasztalatot szerezzen. Nem most, hanem majd később, amikor már nem ez az új élmény, a vándorlás tölti be, hanem valóban figyelni, tanulmányozni lesz képes.
Akkor megy majd az emberek közé is…

2019. január 1., kedd

Lebutított emberiség



Vége lesz világunknak mindenképpen. No, de hogyan és mikor? [1]
¯¯¯
„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Máté ev. 24. 36. – Károli fordítás)


Beteljesül?
Lebutított emberiség
N

em zárható ki, hogy a vég egyik napról a másikra bekövetkezik; ha például a Földbe csapódik egy aszteroida, gyorsabban eltünhetünk a föld színéről, mint annak idején a dinoszauruszok. Néhányan – a tenger alatti menedékvárosokba bújó szupergazdagok és kiszolgáló személyzetük – megmaradnak, ideig-óráig. A termelés leáll, a gazdagság bóvlivá silányul, és nem lesz, akik, és amiből fönntartsák a vízalatti összkomfortot… 
Nem jósolgatok; bibliai próféciákra, hajdani – már letűnt – népek jövendöléseire nem hivatkozom, de még Nostradamusra sem. Nem eszkábáltam össze semmiféle összeesküvés elméletet, látomásom sem volt, csupán és kizárólag a helyzetelemzésből következő logikus következtetésekről lesz szó.
Három kategóriába sorolhatók a végidők okai és módjai.
a.) természeti, kozmológiai
b.) technikai, tudományos
c.) gazdasági, ideológiai
"
a./ Környezetszennyezés > klímaváltozás… Vagy őrjítő, bénító hőség, vagy dermesztő hideg… > Szuper- és/vagy „normál” vulkánkitörések, földrengések, cunamik…  


Óriás meteor, kisbolygó vagy üstökös csapódik a földbe… Akár úgy és olyan vagy nagyobb, mint a Jupiterbe…
Ha még lesznek, néptömegek indulnak neki a nagyvilágnak, mert addigi életterük élhetetlenné vált.
Élhetetlenné, legalábbis keservessé teheti az addig szeretett földrészt a klímaváltozás is, aminek első tüneteit már a mai nemzedék is megtapasztalhatta.
A népvándorlás, a sokak szerint támogatandó, mások által elátkozott migráció mindennapi életformává változik; tüntetésekbe, véres helyi összecsapásokba, kis-, majd nagyobb polgárháborúkba torkollik.  

b./ Ne áltassuk magunkat; ha a mesterséges intelligencia, a most még csodált MI az ember segédeszköze, idővel egyértelművé válhat, azzá válik (hiszen ez a törvényszerű), hogy az evolúciós lánc következő állomása. Tökéletes „lény” lehet, ha eljut oda, hogy önmagát javítja, ha szükséges, akkor karbantartja és fejleszti. Akkor aztán a határ (számára) valóban a csillagos ég, akit nem korlátoz semmiféle biológiai szükségszerűség.
Örökké élhet (pontosabban és nyilvánvalóan az univerzum haláláig, akár több milliárd évig) és bejárhatja, meghódíthatja (!) a teljes univerzumot.
Az emberre eleinte kiszolgálóként talán még szüksége lesz, de aztán teherré válunk számára. Akkor aztán az ésszerűség, amit következetesen követ, azt diktálja, hogy a sérülékeny és instabil embert teljesen és véglegesen kiiktassa. Nyilván megteszi…

c./ Snassz ma Marxra és Engelsre hivatkozni. Ez azonban nem változtat semmit azon, hogy sok mindenben igazuk volt (van). Például: „A burzsoázia megfosztotta dicsfényüktől az összes eleddig tisztelt és jámbor félelemmel szemlélt tevékenységeket. Fizetett bérmunkásává változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a költőt, a tudomány emberét.” – ahogy leszögezték a Kommunista kiáltványban.[2] Abban azonban tévedtek, hogy a megszületett proletariátus felnővén megdönti a burzsoázia uralmát és megteremti a földi mennyországot. Nem ez történt, hanem az, amiről egy másik manifesztum, a Globalista kiáltvány szól.[3]
Beköszöntött az Ezer Esztendő, a Tőke (a Pénztőke, alias Pénzisten) és képviselői (nem urai, mert valójában a főnök a Tőke), a tőkések és tőzsdecápák Boldog Ezer Esztendeje…

De nem ülhettek a babérjaitokon. Az teljességgel érthető, ha ki-ki elsősorban a saját érdekét, ha úgy tetszik, a saját hasznát nézi (genetikailag is erre vagytok programozva), de ennél több kell.”(…) „Befektetni abba, ami a katolikus egyházat is sikerre vitte; az ideológiába és a tömegek manipulálásába.” (…) „Nem értelmes, önálló emberek, hanem irányítható bábok kellenek. Olyan balekok, akik hisznek a tévé képernyőjén megjelenő jósnak, mágusnak, és mindenféle kóklernek… Akik hisznek a panteizmus valamelyik irányzatában (városi sámánizmusban, akár a sátánizmusban, az ősi természetvallásban, vagy a modern agnosztikus irányzatokban).”


Látszólag tehát nem ér véget a világ, hiszen lesz infrastruktúra, lesznek még emberek, akár milliárdnyi, de ők már csak emberszerűek, a bábként mozgatható agymosott, lebutított emberiségA régi világnak lesz vége igen hamarosan. Az ezt felváltó online, ez az újabb világ sokakat látszólag boldogít; valahogy úgy, ahogy az igavonó szarvasmarhát, amikor a gazda elédobja a jászolba az éhét csillapító (és munkaerejét újratermelő) takarmányt.

🔺🔻🔺



John Martin A harag nagy napja (1853)
🔻🔻🔻

Ön, Hölgyem, Uram,
aki ezt elolvasta, minderről tud, mindezt hagyja?
Különösebben nem is érdekli?
Aggodalommal tölti el? Felháborítja?
Mit tett, mit tesz ellenük?
                                                                                                                                          Szente Pál


[1] Nocsak, újabb vészharang-kongatás? Világvége-jóslat? Ugyan már; vége lett 1000-ben, 2000-ben, amivel a vészmadarak rémisztgették az embereket? Naná, vége lett azoknak, akik elhitték, és halálra ijedtek…
Persze, előbb-útóbb vége lesz, vagy nem, ki tudja. Hogy jó lenne-e tudni, mi az igaság? Lehet, hogy jó lenne, lehet, hogy nem. Azt viszont jó lenne mielőbb, még időben megtudni, hogy…
-       a kollégák valóban mit gondolnak rólam?
-       szervezkednek-e ellenem?
-       mi kell ahhoz, hogy az ember legyőzhetetlen legyen?
-       hogyan úszhatom meg a gazdasági válság következményeit?
-       kapok, vagy nem kapok fizetésemelést?
-       mikor jön a vízszerelő azt a rohadt csöpögő csapot megjavítani?
-       lesz még szabad hely a ház melletti parkolóban?
-       mikorra múlik el a hasfájásom?