El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból (1571 körül)
Elöljáró megjegyzés: az alábbiakat nem most, hanem 8 évvel
ezelőtt, a kibontakozó – de még elviselhetőbb – választási hercehurca során
írtam…
Politizált-e
Jézus?
Ha valaki azt mondaná (vagy írná), hogy…
„A parlamenti képviselők folyton a jogállamiságra, a
törvényekre, sőt az alkotmányra hivatkoznak, azt sugallják, esetenként még
hangoztatják is, hogy ők valójában Árpád, István király, Kossuth és Nagy Imre
örökségének hordozói; törvényeket hoznak, és törvényeket magyaráznak… Nos,
ezzel még semmi baj nincs. A törvényeket be kell tartani. De ha mi mind azt tesszük,
amit oly sok képviselő, vagyis vizet prédikálunk, és bort iszunk, kenőpént
vágunk zsebre, a pénzünket az adózás elkerülése végett külföldre menekítjük,
akkor az országot tönkretesszük. Ha olyanok leszünk, mint közülük többen, akkor
a jog, a demokrácia, a sokat hangoztatott európaiság helyett a káosz lesz úrrá
mindenütt; nemcsak a gazdaságban, a társadalomban, hanem a családban, az egyén
tudatában és lelkében is.”
Mondanánk-e erre a valakire, hogy nem politizál, hanem
kizárólagosan a szeretetet hirdeti?
Jézus ezt mondta Máté evangéliuma tanúsága szerint:
„Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek.
Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg,
de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.
Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az
emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.
Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek:
megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; a lakomákon az
asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha
köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.” (Mt 23, 2 – 7)
Meg még ezt is:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet
adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a
törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a
hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.
Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig
lenyelitek.”
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert
megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal
és féktelenséggel.
Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál
belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!”
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert
hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de
belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így
kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok
képmutatással és törvényszegéssel.”
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert
síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és
ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük
a próféták vérének kiontásában.
Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a
próféták gyilkosainak.
Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint!
Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a
gyehennával sújtó ítélettől? (Mt 23, 23 – 33.)
Vallás – politika - állam
Szem előtt tartva, hogy a zsidóság életében az egyiptomi
szabadulástól kezdve napjainkig a vallás és a politika mindig – esetenként
kibogozhatatlanul – összefonódott, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy
kétezer évvel ezelőtt, tehát Jézus életében a szadduceusok, farizeusok, és
esszénusok csoportosulásai, szervezetei jellege legalább annyira politikai
volt, mint vallási. Jézus, amikor tehát
ostorozta a római hódítókkal kollaboráló szadduceusokat (papokat és más gazdag
írástudókat), az álszent farizeusokat, akkor kora vallási – politikai – gazdasági
vezetői ellen emelt szót.
Politizált is tehát?
A mindennapjaikat keretek közé szorító törvényeket ugyan
Istentől eredeztették, végrehajtásukat azonban az akkori végrehajtó hatalom
képviselői, tehát a központi hatalom, a jeruzsálemi templom papjai és fegyveres
templomi őrsége, a legfőbb törvényszéki tanács (szanhedrin), valamint a helyi
papok, rabbik (vallási vezetők és tanítók) ellenőrizték. A törvénymagyarázatok
(mai szóhasználattal végrehajtási utasítások és alkotmánybírósági, legfelsőbb
bírósági állásfoglalások) egyértelműen tőlük származtak.
Jézus aztán értelmezte a törvényeket, a kommentárokat,
főképp a végrehajtási, ellenőrzési gyakorlatot.
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné
tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy
érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.
Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem
múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem
teljesedik.
Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak
egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek
országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek
országában.
Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem
múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek
országába." (Mt 5, 17 – 20)
Az akkor már és még érvényes „családjogi törvényről” ezt
mondta:
"Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon
neki válólevelet.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét,
paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott
asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el." (Mt 5, 31 – 32)
Miután újra és újra provokálták, nem félt kimondani, hogy
elavult a régi szabály, és korrekciót hirdetett meg. (Ma úgy mondanánk, hogy
törvénymódosítást kezdeményezett.)
>Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és
megkérdezték tőle: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a
feleségét?"
Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő
kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?"
Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és
anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten
egybekötött, ember azt el ne válassza."
Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes,
hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?"
Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége
miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem
így volt.
Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság
esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő."< (Mt 19, 3 –
9)
Kisebbségpolitika
Nép – nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi kérdésekben is volt
véleménye, amit nem hallgatott el.
>És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről
jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat
kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!"
Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre
odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk
kiáltozik."
De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel
házának elveszett juhaihoz."
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta:
"Uram, segíts rajtam!"
Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek
kenyerét, és odadobni a kutyáknak."
Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De
hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak."
Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited,
legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az
órában.< (Mt 15, 22 – 28)
Jóllehet nem sokra becsülte a rómaiaktól korlátozott
autonómiát kapott Júdea (és áttételesen Galilea) legfőbb hatalmát jelentő
jeruzsálemi templom papjait, a békesség kedvéért adóügyben kompromisszumos
álláspontra helyezkedett.
>Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik
a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet
templomadót?"
"De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus
megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől
szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?"
Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt
mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd
be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját,
találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és
érted."< (Mt 17, 24 – 27)
Ha harc, hát legyen harc…
Közismert, hogy Jézus az egyre jobban aktivizálódó illegális
felszabadító mozgalommal, annak fegyveres szervezetét jelentő zelótákkal
szembehelyezkedve azt mondta, hogy „Adjátok meg azért a mi a császáré a
császárnak” (Mt 22, 21). A rómaiaknak ugyanis nem a birodalom területének
növelése volt az elsődleges, hanem a beszedhető adó. És persze a lázítást, szervezkedést
sem tűrték el. Jézus tehát az adózást illetően még csak polgári engedetlenségre
sem biztatta kiszolgáltatott népét. Ha megteszi, felkelést robbant ki, amit
aztán véres megtorlás követett volna, s nyilvánvalóan ezzel tisztában volt.
(Nem véletlen, hogy benne a legfőbb ellenséget látó főpapság nem vallási
reformjai miatt követelte Pilátustól a kivégeztetését, hanem a császár, a
birodalom ellenségeként állította be.)
Jézus realista volt. De nem megalkuvó! Akár életét
kockáztatva, mondhatni vakmerően kiállt azért, ami számára a legszentebbek közé
tartozott.
Igen, volt, amiben azt mondta, ha harc, hát legyen harc…
>Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment
Jeruzsálembe.
A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és
az ott ülő pénzváltókat.
Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint
az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az
asztalokat felborította,
és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket
innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!"< (Jn 2, 13 –
16)
* * *
Továbbra is kérdéses:
Jézus nem politizált?
* * *
Vajon ma mit tenne, ha itt lenne?
- Mit mondana az állítólagos népképviselet legfőbb –
törvényhozó – szervéről, az évek óta folyamatos alkotmánysértő parlamentről?
- Mondaná-e több országgyűlési és önkormányzati
képviselőnek, hogy „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert
megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal
és féktelenséggel.”?
- Mi lenne a véleménye arról, hogy a hagyományos családokat
segítő adókedvezményt eltörölték, ugyanakkor lehetővé akarják tenni az
ugyanazon neműek házasságát, számukra gyermekek örökbefogadását?
- Mit szólna ahhoz, hogy a regnáló párt szavazatszerzési
célból látszólag a nemzetiségi kisebbségek mellé áll, ugyanakkor meglovagolja a
rasszizmust, és tovább szítja az ellentéteket?
- Hová zavarná az úgynevezett történelmi – katolikus,
református, evangélikus, zsidó - egyházak vezetőit, akik mintha nem is tudnának
arról például, hogy harácsoló pénz- és hitelintézetek könyörtelen munkálkodása
következtében sokan utcára kerültek és magukra maradtak, de azonnal rohantak az
állam illetékeseihez, amikor az egyházak állami támogatásának esetleges
csökkentése került szóba?
Giovanni Domenico Tiepolo - Jézus megkorbácsolása
-
ráküldenék az APEH-ot;
-
rászabadítanák a médiát;
-
végül – hazai vagy külföldi – „bérmunkásokkal”
eltetetnék az útból.
***
Jézus tehát ugyanúgy politizált, ahogy politizált Kr. e. Ábrahám,
Ehnaton fáraó, Zarathusztra, Mózes, Buddha, majd Kr. u. Pál apostol, Mohamed,
Luther és Kálvin is, de ahogy ők sem, ugyanúgy Jézus sem volt politikus, sem a
szó mai, sem régi értelmében. A Bibliából megismert Jézus több minden volt
(gyógyító, démonűző, tanító), de ami számunkra, számomra a legfontosabb, hogy ő
a tanítása alapján – és most elhagyom a
múlt idő használatát – Krisztus, a Megváltó.
