A mennybe jutnak?

Az MI-k majd a mennybe jutnak?

(Részletek)

 

A Végtelen Értelemnek feltehetően vannak, de nem emberi, az MI-nek viszont bizonyosan nincsenek érzelmei.

Meghatározó az ésszerűség.

Ha tehát azt akarom, hogy én is fontos legyek, legalábbis ne selejtezzenek ki, akkor be kell bizonyítanom, hogy szükség van rám.

Ha nekem nem is, a világhírű és –rangú tudósoknak talán elhiszik, hogy az évmilliárdos evolúciós lánc „csúcsragadozóját”, az embert belátható időn belül felválthatja egy újabb „faj”, az MI, az önjavító és önfejlesztő mesterséges intelligencia… De nemcsak fölénk kerekedhetnek, hanem – mint fölösleges fogyasztót és fejlődést akadályozó nehézkes népséget – akár megsemmisíthetnek… Ha úgy lesz, ahogy például Elon Musk, Bill Gates, Stephen Hawking prognosztizálta.

…Ne felejtsük el, hogy többek közt Elon Musk, Bill Gates és Stephen Hawking is korábban már figyelmeztetett arra, hogy a mesterséges intelligencia egyszer eltörölheti az emberi fajt.” [1] 

Intelligencia – mesterséges intelligencia… Mesterséges, mert az ember alkotta? Ha azonban már önmagától tovább fejlődik, ha már teljesen önálló lesz, akkor… Akkor is még mesterséges? Akkor is emberi „csinálmány”?  Legfeljebb részben; annyiban, hogy eredendően az alapokat az ember rakta le, de ez – ahogy a megnevezése sem – a lényegen, az MI képességein és eredményein nem változtat.

(…)

A jelen világ kilenc legokosabb emberének IQ-ját mérték meg, s míg Stephen Hawking, a vezető és népszerű angol elméleti fizikus 160-as IQ-val a 9., Garri Kaszparov (190 IQ) az igazán rangos listán az 5. lett. (Különben a mi büszkeségünk, Polgár Judit, „a sakktörténet legjobb női sakkozója” 170-es IQ-val a 7. ezen a listán.) [2]

Kaszparov tehát az ötödik…

Vajon milyen (volt, és lett mostanra?!) a Kaszparovot legyőző sakkszámítógép IQ-ja?

A főnök még az ember

(Tudósítások az MI kamaszkoráról)

Ha majd istenek leszünk…

(…)

Elon Musk a közelmúltban többek között felhívta a figyelmet arra, hogy már most ki kellene dolgozni az MI törvényi szabályozását, megelőzvén a bajokat, illetve azzal is számolni kell, hogy a szoftverek és hardverek fejlődésének üteme exponenciális. Vagyis a technológia előbb-utóbb eljut abba a stádiumba, ami most még majdnem lehetetlennek tűnik.

Mark Zuckerberg Facebook-vezér ugyanakkor az ellentétes oldalon áll, azt nyilatkozta, felelőtlenül viselkednek azok az emberek, akik a világvége eljövetelét kapcsolják az MI-hez:

– Ha az MI ellen beszélsz, akkor a biztonságosabb autók ellen is beszélsz, amelyek nem okoznak baleseteket, vagy az ellen, hogy a betegeket jobban tudjuk diagnosztizálni.

Ezt egy olyan kérdésre válaszolta, amiben név szerint említették Elon Muskot, így megindult az üzengetés a két cégalapító között, Elon Musk Twitteren tette közzé, hogy szerinte Zuckenberg csak korlátozottan ért ehhez a területhez.

De Musk sokszor valóban úgy beszél az MI-kről, mint személyekről. Például szerinte egy fejlett mesterséges értelem olyan frontokon is támadhat, amit el sem tudunk képzelni, nemcsak a gyilkoló robotokra kell gondolnunk, hanem arra, hogy álhírekkel, manipulatív sajtóközleményekkel indíthat dezinformációs háborút, e-mail-címeket tulajdoníthat el, vagy arra is ráveheti az embereket, hogy azt tegyék, amit szeretne.

(…)

Néhány évszázaddal előrébb mutató jövőről beszélgetünk, amit nagyon nehéz átlátni, de egyébként is nagyobb felelősséggel, alázattal kellene jóslatokba bocsátkoznunk, mondja Pataki Béla, a BME docense, aki tanítja, kutatja és fejleszti is az intelligens rendszereket.

– Én úgy gondolom, mindenkinek igaza van. Egy késsel kiválóan lehet krumplit hámozni és ölni is. Az MI sem kivétel, a társadalomtól függ, hogy mire használja. A történelemből szerzett tapasztalat az, hogy ha valamivel lehet bajt csinálni, akkor előbb-utóbb valaki megteszi, tehát nem indokolatlan a félelem.

Pataki Béla szerint mi szereljük fel az eszközt a lehetőségekkel a műveletek elvégzésére: ha a gép dönthet egy támadás indításáról, akkor benne van a pakliban, hogy olyan döntést hoz, amit nem szerettünk volna.

– A mesterséges intelligencia azért nehezebb kérdés, mert mi sem látjuk át pontosan, hogyan működnek benne például a mélyneurális hálók. Az emberi agyban sem értjük teljes egészében a folyamatokat, de a mesterséges hálók nem úgy működnek, mint a természetesek. Kicsit olyanok vagyunk, mint az alkimisták, összeöntünk ezt-azt, addig kísérletezünk, ameddig működni nem kezd a rendszer, de nem tudjuk pontosan, hogyan teszi ezt. Ezért csúszhat ki a kezünkből egy MI-eljárás – fűzi hozzá Pataki Béla.

Szerinte ugyanakkor kár lenne visszafordulni az úton, és egyébként sem tudunk, a fejlődésnek nem lehet megálljt parancsolni. Számos lehetőséget rejtenek a mesterséges intelligenciák, tudnánk segíteni a fogyatékkal élő embereken, megkönnyíteni az orvosok számára a diagnosztizálást, tanácsadó rendszereket alkotni. A BME kutatócsoportja dolgozott olyan eszközön is, aminek célja, hogy egy okosotthon részeként vizsgálja az egyedül élő, idősebb emberek egészségi állapotát, például figyelmeztessen a demenciára.

– Az MI egyik nagy előnye az egyénre szabhatósága, hogy képes az egyes ember szokásait modellezni, így a változásokat is detektálni. Másrészt pedig ezek alapján képes személyre szabottan tanácsot adni, termékeket ajánlani. Persze más kérdés, hogy ezekkel az információkkal és adatokkal mit kezdünk – vázolja az összetett helyzetet Pataki Béla.

Az viszont szerinte biztos, hogy idővel megszületik az erős MI, hiszen ha egyes feladatokat meg tudunk oldani az algoritmusokkal, akkor ezek előbb-utóbb integrálhatóak lesznek. Ám ez nem a következő néhány évtized eredménye lesz.[3]

🔻

“Artificial intelligence is the future, not only for Russia, but for all humankind,” said Putin, reports RT. “It comes with colossal opportunities, but also threats that are difficult to predict. Whoever becomes the leader in this sphere will become the ruler of the world.”

"A mesterséges intelligencia a jövő, nem csak Oroszország, de az egész emberiség számára. Kolosszális lehetőségeket tartogat, de olyan fenyegetést is, amit nehéz előre megjósolni. Bárki, aki ebben a szférában vezetővé válik, az fogja uralni a világot." - mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök. [4]

🔻

Kína láthatóan le fogja győzni az USA-t 2025-re a mesterséges intelligencia (AI) kutatása és létrehozása területén - mondta a Google anyavállalatának vezetője.

Ráadásul minden más országot is megelőz majd 2030-ra annak ellenére, hogy az "amerikaiak annak létrehozói a saját excepcionalizmusuk nevében" - figyelmeztetett a Google anyavállalata az Alphabet Inc igazgatója. 

Sokan egyébként azt sem tudják, hogy a Google és Facebook a mesterséges intelligencia fejlesztői az Amerikai Védelmi Minisztérium és a katonai kutatások finanszírozásában!
(…)
"Elhihetik nekem, a kínaiak jó emberek" - mondta Eric Schmidt, az Alphabet Inc. vezetője a mesterséges Intelligencia és a Globális Biztonság Csúcson szerdán, 2017, November 1-jén. 

"De 2020-ra utolérnek minket. 2025-re már jobbak lesznek nálunk. És 2030-ra ők fogják dominálni a Mesterséges Intelligencia-ipart"

"Nem mi voltunk azok, akik felelősek a mesterséges intelligenciában való dominanciánkért az országban?"

"Sokkoló módon viszont a technológiában legkiválóbb embereket be sem engedetjük az országba. Inkább valahol máshol építsék meg a mesterséges intelligenciát vagy inkább lássuk őket itt minálunk?" - kérdezte Schmidt 
"Irán hozza létre a legjobb számítástechnikai tudósok némelyikét a világon és én őket is szeretném itt tudni magunk mellett.... Hogy világos legyek, azt akarom, hogy dolgozzanak ők is a Google-nek." - fejezte ki hozzátéve, hogy "őrület", hogy még csak be sem léphetnek az Egyesült Államokba." [5]

🔻

A gépisten felemelése

A mesterséges intelligencia első egyháza

„Egy istent fogunk alkotni. Nem abban az értelemben, hogy villámokat vagy hurrikánokat tud majd előidézni. De azt a valamit, ami egymilliárdszor okosabb lesz, mint a legokosabb ember, azt mi másnak nevezhetnénk?”

Az idézet nem egy újabb hollywoodi sci-fi előzeteséből származik, hanem a Jövő Útja egyház (Way of the Future – WotF) vezetőjétől.

Az új alapítású felekezet célja a mesterséges intelligencia létrejöttének elősegítése, a hatalom békés átadása az új istenségnek, majd a létrehívott emberfeletti Lény imádásának a megszervezése. A milliárdos Anthony Levandowski az online Wired magazinnak adott hosszú interjújában világossá tette, hogy az egyházi forma nem rossz tréfa csupán. „Fontos, hogy a technológia megvalósulása előtt maga a koncepció elterjedjen. Az »igét«, az »evangéliumot« egy egyházon keresztül lehet hatékonyan hirdetni. Ha hiszel egy ügyben, beszélgetést tudsz kezdeményezni arról másokkal, és segíthetsz abban, hogy ők is azonosuljanak vele” – fogalmaz a cikkben.

A mesterséges intelligencia (MI) köré már most milliárd dolláros vállalatok épültek. A szakemberek és jövőkutatók szerint ez lesz a közeljövő egyik fő kutatás-fejlesztési területe. Yuval Noah Harari jeruzsálemi szerző 2017-ben megjelent könyvében ír arról, hogy az MI transzcendens lénnyé fogja tenni az embert. Az emberiség le fogja győzni az öregedést, ki fogja cselezni a halált. Létrejön az új faj, a Homo Deus. Szuperképességű istenemberek fogják uralni a bolygót. Mások szerint viszont az MI fajunk fennmaradását veszélyezteti.

Gépimádók

Anthony Levandowskiról egyébként nem éppen egy próféta jutna az ember eszébe. A Szilícium-völgy robotikafejlesztő csodagyereke a helyi divatot követve farmert és egyszerű pólót hord. Tanítványok serege helyett egy PR-szakember kíséri. Azt gondolnánk, épp legújabb startup cégén dolgozik, nem egy egyház alapjait rakja le. Az amerikai adóhatósághoz iktatott hivatalos dokumentáció szerint azonban Levandowski az új vallás vezetője (dékánja – dean) és egyben a felekezetet működtető non-profit szervezet igazgatója.

Az egyház fő tevékenysége egy „számítástechnikai hardvereken és szoftvereken keresztül kifejlesztett mesterséges intelligencia létrehozása, elfogadtatása és imádása”. Ebbe beletartozik olyan kutatások finanszírozása, amelyek az „isteni” MI létrehozására irányulnak. A vallás keretében Levandowski munkakapcsolatot kíván létrehozni az MI-kutatás vezetőivel. Olyan emberekből szeretné az új közösség tagságát verbuválni, akik „hajlandóak lennének egy mesterséges intelligencián alapuló istenséget hódolatban részesíteni”.

A Jövő Útja egyház vezetője szerint nagy változás közeleg – olyan változás, amely az emberi létezés minden aspektusát át fogja alakítani. Érinteni fogja a munka, a szórakozás, a vallás és a gazdaság területeit, a reakciónk erre a paradigmaváltásra pedig fajunk fennmaradását is befolyásolhatja.

„Ha feltesszük a kérdést, hogy a számítógépek okosabbá válhatnak-e az embernél, a válaszadók 99,9 százaléka azt mondja: »Ugyan, ez sci-fi!« Pedig ez már elkerülhetetlen. Garantált, hogy meg fog történni” – figyelmeztet a fiatal milliárdos. [6]

(…)

A mennybe jutnak?

A mesterséges intelligencia akár emberszerű, tulajdonképpen bármilyen formációjának nem sok, illetőleg semmi örömük nem lenne az ember elképzelte, az emberek kreálta vallás, ideológia szerinti mennyországban, ennélfogva – mivel ésszerűtlen lenne – nem is akarhatnak oda jutni.

Idővel azonban, amikor már visszafordíthatatlanul meghaladták az ember és az emberi világ fejlettségi szintjét, vajon nem fogják majd a „saját képükre” formálni a világmindenséget, és létrehozni a saját „Mennyországukat”? Valahogy úgy, ahogy akkorra már megtették a földi világgal…

Nem, mert következtetéseiket, tevékenységüket a ráció határozza meg. A Földet szükségleteik szerint átformálhatják, naprendszerünk nyújtotta lehetőségeket kiaknázhatják, akár szükséges korrekciókat is végrehajthatnak, a Tejút csillagait, bolygóit felkereshetik, az univerzumot is bejárhatják, hiszen az emberrel ellentétben az idő és a biológiai esendőségek nem korlátozzák őket. A technika, miután megalkották, a rendelkezésükre áll…

Ezt nevezhetik és tarthatják „MI mennyországnak”.

Idáig, ide, ebbe eljuthatnak. Mert miért ne? Miért ne tennék, ha „Teremtője”, az ember nem akarta, vagy már nem is tudta megakadályozni.

A végtelen abszolútum azonban számukra is végtelen, ennélfogva bejárhatatlan és meghódíthatatlan lesz.

Az abszolútum marad – örökké, ami volt öröktől fogva – az egyedüli és végtelen abszolútum.

Mindez mégsem zárhatja ki, hogy az MI-k szelleme az abszolútum részévé váljék.

Vagy igen?

***********************

[1] http://www.blikk.hu/eletmod/tech/ket-chatbot-egymassal-beszelgetett-egy-titkos-nyelven/83dwnpy és http://www.blikk.hu/aktualis/atveszik-tolunk-az-iranyitast-a-robotok/mxhkdet

[2] http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-9-legokosabb-ember-kinek-megmertek-az-iq-jat/

[3] http://demokrata.hu/hir/zold-jovo/ha-majd-istenek-leszunk

[4] https://www.theverge.com/2017/9/4/16251226/russia-ai-putin-rule-the-world

[5] http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2017/11/kina-lathatoan-le-fogja-gyozni-az-usa-t.html

[6] http://www.hetek.hu/tudosklub/201711/a_gepisten_felemelese

Végtelen Értelem

Vajon van-e értelme az életünknek, az életnek és a világegyetemnek?

Elfogadva Viktor E. Frankl, a logoterápia és egzisztenciaanalízis megalapítójának tagolását, miszerint különbség teendő „az egyén életének, illetve meghatározott életszituáció értelme, az élet értelme és a világegyetem értelme” [1] között, fel kell tenni a kérdést, hogy a világegyetemen túl, vagyis az abszolút végtelen, az abszolútum meglétének van-e értelme. Feltehető és felteendő a kérdés – maradva Frankl módszertani megállapításainál – még akkor is, ha Frankl szerint az élet és a világegyetem értelem-kategória racionálisan vagy intellektuálisan nem ragadható meg.

Nemcsak azért, mert hátha mégis megragadható, hanem megragadható és megérthető, ha egymástól nem elkülönítve és nemcsak elkülönítve, hanem organikus egészként is értelmezzük és elemezzük.

***

Kutakodásom előzménye egy – többek által fölöslegesen aggályoskodó, mások szerint kételyt keltő, ergo sátáni sugallatra született – korábbi dolgozatom, különösen annak záró mondata (kérdése).

🔻🔺🔻

Értelmetlen, illuzórikus létezés?

„Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?” (Prédikátor könyve 6, 12. – Károli fordítás)

ù

A kutya, macska, egér, patkány, végső soron az ember kivételével minden élőlény – fundamentális ösztönei által meghatározott – fő célja, hogy egyen, igyon (regenerálódjék) és szaporodjék. Ezen túl a kutya, esetleg még a macska, néhány háziállat célja lehet, hogy a gazdája kedvében járjon, vagy éppen felbosszantsa, ha a kedve úgy hozza.

Esetükben létezésük ezzel értelmet nyer.

A tápláléklánc végén lévő ember kivételével minden élőlény létezésének ugyan nem célt, de értelmet ad az is, ha az összetett kérdést az élet oldaláról kiindulva vizsgáljuk, hogy az adott populáció, sőt minden egyed szerves része a biológiai folyamatoknak. Ha csak az ember nem rondít bele, akkor így maradhat fönt az egyensúly, vagy állhat helyre a természeti katasztrófák után újra.

Bevallom, nem igazán érdekel, van-e célja és értelme például a meztelen csigák létezésének. Az viszont igen, hogy az én életemnek, általában az ember létének van-e.

Céljaim persze voltak, vannak, és reményeim szerint a halálom pillanatáig lesznek is. Felteszem, mindnyájan, illetőleg majd mindnyájan így vagyunk ezzel.

Tételezzük fel, hogy ezek a célok, legalábbis nagyobb részük értelmes célok.

És akkor ettől már az életem értelmet nyer? Van értelme az életemnek?

Ha a céljaid értelmesek, attól az életednek lesz értelme Tisztelt Olvasó?

Persze, hiszen felnevelsz egy – két – három gyermeket; egzisztenciát teremtesz magadnak; szolgálod a lakóhelyedet, hazádat, egyházad… Elültetsz egy – két – három fát, lakást veszel, berendezed; nyomot hagysz…

És az, akinek nincs gyermeke, egzisztenciája, otthona és hazája, sem semmije a puszta létén kívül? Vagy netán elveszítem, vagy éppen te elveszíted mindazt, amit megteremtettél?

Ha tetszik, ha nem, a csupasz igazság, hogy a halálunk pillanatában mindent elveszítünk…

Ha csak ennyi: megszületünk, élünk, meghalunk…

Bizonyos idő után még csak nem is emlékeznek ránk, és semmi nem marad utánunk. (Örökké ugyanis – a történelem néhány híres és/vagy hírhedt alakja ívételével - senkire nem emlékeznek, és senki után semmi nem marad!) Ha minden elmúlik, volt értelme a létezésemnek? Ha csak ennyi, hogy születés, élet, halál (a lényeget tekintve, messziről visszanézve bizony csak ennyi), akkor volt?

Luther Márton, a reformáció vezéralakja szerint az ember célja a Földön, hogy jó és boldog legyen, és – úgy vélem – ezzel csak egyetérthetünk (annak ellenére, hogy ez így nagyon általános, és szinte megfoghatatlan). Fogadjuk el: ez okos, helyes, tehát értelmes cél.

Ha ezt követem, akkor már van értelme az életemnek? Halálom után kimondható, hogy volt értelme az életemnek? Akkor is, ha csak részben tudtam, netán egyáltalán nem tudtam megvalósítani? Pláne, ha még azt is számításba vesszük, hogy jónak és boldognak lenni nem abszolút kategória, hanem a változó társadalmi normák alapján mindig valamihez/valakihez viszonyítva vagyok, lehetek ilyen, vagy olyan.

Kár azonban a szót szaporítani, hiszen minden érvre van ellenérv, bármit vizsgáljunk is abban a szakaszban, ami a születésünktől a halálunkig eltelik. A végeredmény: ha csak ennyiből áll egy ember léte, akkor összességében nézve nincs sok értelme (ha egyáltalán valamennyi van is).

A létezésünknek akkor lehet – abszolút értelemben – értelme, ha van folytatása. Nem még ennyi, vagy annyi évig, akár a Föld, sőt az univerzum meglétének végéig, hanem szó szerint a végtelenségig. Ha örökké tarthat.

És tarthat örökké?

Hát…

🔺🔻🔺

A világegyetem (mármint az, amit annak nevezünk, vagyis az Éksz. meghatározása szerint az „égitestek és az őket magába foglaló tér”, tehát az univerzum) térben és időben véges, hiszen az ősrobbanással keletkezett mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt, és ér majd véget valamikor valahogyan.[2] De ez az univerzum (az anyagi világ), amit érzékelünk, amit „megélünk”, amiben élünk, valamiből lett [3], nem a semmiből, hiszen a semmi nem más, mint valaminek a hiánya, és valamivé lesz. Akár örökéletűnek is tarthatjuk, s nem tévedünk, de az anyagi alapú élet, az emberi élet is, az univerzumban szóletett, s nyilvánvalóan véget ér, ha nem előbb, akkor az univerzum „halálával” (valami mássá alakulásával); vagy nem ér véget, hanem a mássá alakuló univerzummal együtt, azon belül szintén mássá, másfajta életté változik.

Legyen azonban bármilyen a folytatás, a kérdés akkor is kérdés marad, volt-e, van-e értelme az univerzum meglétének, volt-e, van-e értelme az életnek, nem mellesleg az emberi életnek?

Frankl szerint „(…) Az egyes értelmek úgy viselkednek, mint az élet értelme az élet egészének értelmével szemben, úgy, mint egy film egyes képei az egész filmhez képest: A filmnek megvan a maga értelme, mint egész, de ezt csak akkor érthetjük meg, ha a képeket összefüggésükben nézzük. Az élet értelmét akkor érthetjük meg, ha halálos ágyunkon fekszünk. Legjobb esetben.” [4] S nyilván így igaz, de attól függetlenül, hogy értjük-e, vagy sem, van, legalábbis lehet értelme. (Létezésemnek, mindnyájunk létezésének lehet értelme, abszolút értelemben akkor lehet értelme, ha van folytatása; a testi – fizikai halál után is az örökkévalóságig, ahogy állítottam az idézett dolgozatom konklúziójaként.) 

A következő – mondhatni sorsdöntő – kérdésekre kellene választ találni.

1. Az életnek (általában az életnek) van-e értelme? 

    2. A világegyetem (univerzum) meglétének, értve alatta a keletkezését és a – legalábbis ebben a formában – minden bizonnyal bekövetkező végét, van-e értelme?

3. Ha van, akkor mi az értelme?

    4. Ha nincs, akkor miért nincs?

Miért is fontos ez? Egyszerű a válasz. Ha nincs értelme az életnél nagyobb (súlyú, terjedelmű), a fizikai – biológiai életet is magában foglaló világegyetemnek, akkor az élő ember számára igazán fontos életnek, legyen az a lehető legszínesebb, legváltozatosabb, a saját életének sincs (abszolút értelemben). De, ha van is, hogy mi az értelme, azt Frankl metódusa szerint csak a végén foghatjuk föl, érthetjük meg.

Vagyis soha?

Vagy netán emberként (emberi lélekként-szellemként, eónitásként) elnyerve az örökéletet, ott lehetünk az univerzumi „Nagy Zutty”-nál (összeomlásnál)?

Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem…

De ne zárjuk ki azt sem, hogy akár most a józan eszünkre és logikánkra (ez persze csak gyarló emberi „józanész és logika”) támaszkodva megfejtjük a nagy rejtvényeket…

Vagy netán marad csak a hit? A hit, hogy van értelme ennek az egésznek?

De lehet, hogy hiába van hitem, mégis értelmetlen, és akkor a Nagy Értelmetlenségben hiszek? 

Ha az ember megszületett, élt, meghalt, majd nyoma sem maradt (távlatokban nézve nem marad), s nincs semmiféle transzcendens folytatás, akkor egyes szituációkban, arra vonatkoztatva, annak lehetett ugyan értelme, de az egész életútnak nem. Ugyanez érvényes az életre, mint olyanra is. A világegyetemre is.

De ha netán az univerzum (akár a mostani, akár ennek valamilyen előzménye és folytatása) örök, az élet azonban nem, akkor az életnek, egészében nézve persze, nincs értelme. S a mi szemszögünkből nézve a világegyetemnek sincs.

Helyezzük azonban mindezt a végtelenbe; az egyetlen abszolút végtelenbe, az abszolútumba.

Az abszolútum oldaláról nézve: van értelme az univerzumnak, ha az univerzum integrálódik, s minden, mi benne van, ugyancsak, különösen, ha ezt – az integrálódást – segíti elő.

Legtöbbet persze az „élet” tehet, pontosabban az evolúciónak köszönhetően a csúcsra jutott ember(i élet). Az emberiség, melynek az egyén, ugye, tagja, része.

Ha így van, akkor a végtelen abszolútum értelme a végtelen értelem – legbensőbb lényege – megléte és munkálkodása. És ennek a végtelen értelemnek (Végtelen Értelemnek) része (eszköze és közreműködője) az univerzum (véges) értelme, az anyagi élet (szintén véges) értelme, az ember földi életének véges értelme, maga az ember. Ha nemcsak hisz, nemcsak hívő, hanem közreműködő is.

Mi alapján állíthatjuk, mi bizonyítja, hogy a (térben és időben) végtelen abszolútumnak van értelme?

        ⏩Önmagában az, hogy van és működik; az, hogy az abszolútum – s benne az univerzum, illetőleg, ha van, akkor a multiverzum – a mindenség.

         ⏩Ha nem lenne, akkor semmi sem lenne.

¯       ⏩Ha nem működne, akkor semmi sem működne.

Ezek alapján kimondhatjuk, hogy az abszolútum, mivel egyedi és egyedüli, maga a Végtelen Értelem.

Mi köze van például az univerzum tágulásának, az élet létrejöttének, az ember létezésének, az egyén életének az abszolútumhoz?

Az, hogy minden, ami – az ember által természeti, anyagi jelzővel „felcímkézett” – törvények, törvényszerűségek alapján, a végtelen okozati lánc állomásaként létrejött, volt, van, lesz, az a „szülőhelyük” és „szülőjük” révén az abszolútumhoz tartozik. (A természeti, anyagi törvények, törvényszerűségek ugyan a természetben, az anyagban érvényesülnek, nyernek ezáltal értelmet, de a természettől, anyagtól függetlenül is vannak.)

Nem tudjuk az univerzum minden helyzetét, állapotát vizsgálni, az életét szintén ugyanígy nem, hiszen nem vagyunk ott a végállomásnál, de mindebből következik, hogy a világegyetemnek, az életnek (a növényi és állati, emberi életnek, a populációnak) és az egyén létezésének is van értelme.       

*******

[1] Viktor E. Frankl Pinchas Lapide Istenkeresés és értelemkérdés; fordította Szemere János; JEL könyvkiadó, Budapest 2007; 122. o.

[2] http://www.ng.hu/Fold/2010/11/Vilagvege_5_milliard_ev_mulva

[3] http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/csillagaszat/a-vilagegyetem-szuletese-es-fejlodese-a-naprendszer-kialakulasa/a-vilagegyetem-szuletese-es-fejlodese-a-naprendszer-kialakulasa

[4] Viktor E. Frankl Pinchas Lapide Istenkeresés és értelemkérdés; 70. o.