Mottó: Az evolúció nem isten, hanem Isten eszköze és módszere…
TEREMTÉS
A Teremtés előtt
(…)
A tér és az idő (legalábbis a mi fogalmaink szerinti tér és
idő), az univerzum, az univerzum anyaga a szingularitásban bekövetkezett
ősrobbanással jött létre. A tér és idő nélküli hely ennélfogva nyilvánvalóan
végtelen a fogalom legtágabb értelmében, vagyis abszolút végtelen, abszolút
időtlen (öröktől fogva meglévő), tehát maga az abszolútum.
Az abszolútum eszerint szellemi (anyag nélküli), végtelen (tér
nélküli) és öröktől fogva van (idő nélküli).
Öröktől
fogva egy Isten
(…)
Mint mindennek, az abszolútumnak is van legbensőbb lényege
(szubsztanciája), és ezt nevezzük Istennek.
Mivel az abszolútum végtelenségénél fogva be- illetve kitölti
a mindenséget (mindenütt van), egyetlen abszolútum van, és az abszolútumnak is
(mint mindennek) egyetlen legbensőbb lényege van öröktől fogva; vagyis egyetlen
Isten van.
Örök mozgás
(…)
Az ősrobbanás egyben mozgás is. Az ősrobbanás kiváltásához
valamilyen hatás (erő) kellett. Az, ami (vagy aki) az ősrobbanást kiváltotta,
még akkor is, ha netán mozdulatlan volt, hatást gyakorolt. A hatás pedig
egyszersmind mozgás is.
Ebből (is) következik, hogy mozgás volt, mielőtt idő lett
volna, következésképp a mozgás, ami történés is, időtlen; mozgás (történés) van
öröktől fogva.
Isten tudata
(…)
A végtelenben, ahol idő és hely nem korlátozza (és az
abszolútum ilyen), ami megtörténhet, az előbb-utóbb megtörténik. Az abszolútum
szubsztanciájának, mivel létrejöhetett, létrejött a tudata; s mivel minden az
időtlenségben volt, az abszolútum tudata, az úgynevezett isteni tudat, Isten
tudata öröktől fogva van (létező valóság).
Az abszolútum abszolút végtelen, legbensőbb lényege is
ugyanígy abszolút végtelen, Isten tudata is abszolút végtelen (nagyságú, erejű,
hatású). Idő és hely nem köti, még csak valószínűségekkel sem kell számolnia,
és ugyanúgy láthatja, tudhatja, látja és tudja, ami számunkra jövő, mint ami
jelen, vagy már elmúlt.
A Teremtés
célja
(…)
1. Minden maradhat úgy, ahogy van; az
abszolútum, benne – az abszolútum végtelenségéhez viszonyítva porszemnél is
kisebb, a kozmológusok, asztrofizikusok feltételezése szerint teniszlabda
nagyságú – szingularitás, így akár az örökkévalóságig.
2. Az ősrobbanással kezdetét veszi a teremtés,
egy olyan változássorozat és fejlődéssor (anyagi evolúció), amikor létrejön az
élet, kifejlődnek az élőlények, amelyek közül kiválasztódnak a
legéletrevalóbbak, majd a gondolkodni, érezni (tapasztalni, következtetni,
alkotni, teremteni) is képes intelligens élőlények; a Földön az ember.
3. Az ember, mivel kettős természetű, azaz
nemcsak anyagi, hanem szellemi (lelki) is, hasonlatos Istenhez; önálló
akarattal bír (azzal kell bírnia, hiszen csak akkor tud önállóan cselekedni),
dönteni tud, és döntési helyzetben döntenie kell. Jól is, rosszul is dönthet.
Vagy azonosulva Istennel felemelkedik hozzá, lehetőleg felemelve ezzel az élővé
vált anyagot is, megvalósítván ezzel a Teremtés célját, vagy elpusztítja anyagi
világát, és ezzel együtt önmagát is.
A Teremtés
(…)
1. Kezdetben - az
első nap hajnalán, az idő kezdetén - volt a Big Bang
(Nagy Bumm), amikor a szingularitásból az
ősrobbanással létrejött a kozmosz anyaga,
tere és ideje.
2. Az eredendő - mondhatni - ősanyag csak izzó plazma volt, atomok nélkül, mivel az elképesztően magas hőmérséklet lehetetlenné
tette az elektronok és az atommagok összerendeződését. Az ősrobbanás
következtében azonban a téridő azonnal tágulni, ezáltal hűlni kezdett. Az elektronok
elfoglalhatták helyüket az atommagok körül; létrejöttek az atomok.
3. Az ősrobbanást követő első nagy átalakulási folyamat végén, amikor a
világegyetem a születésétől számítva egymillió és egymilliárd év közötti
lehetett, a galaxisok anyagából megkezdődött a csillagok és csillagrendszerek
kialakulása.
4. Létrejött a Tejútrendszer, majd a Nap, és mintegy négy és fél
milliárd évvel ezelőtt a Nap egyik bolygójaként a Föld, a mi naprendszerünk
és a mi bolygónk...
5. Ezzel véget
ért az első ciklus...
Kezdetben teremtette Isten a
mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség
volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
Akkor azt mondta Isten: Legyen
világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó,
elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a
világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este,
és lett reggel: első nap. (1Móz 1, 1 – 5)
6. A
keletkezésekor izzón folyó halmazállapotú Föld a Naphoz hasonlóan hőt sugárzott
a világűrbe, majd a hőfoka lassan-lassan csökkent. (A belseje azonban ma is
forró, sőt izzó, hiszen 120
km mélyen 1200 Co, 300 km mélyben 2000 Co körüli; a magban pedig az asztrofizikai
földmodell szerint az eredendő állapothoz hasonlóan az atommagok nagy részének
nincs elektronja...) Kialakult az ekkor
még igen vékony szilárd földkéreg, amit azonban a gyakori és heves
vulkánkitörések folyton felszaggattak. A légkör még természetesen életidegen gázokkal volt telített.
7. A légkör
gázaiban a napfény fotokémiai folyamatot indított el; különvált az oxigén. A
hidrogén, kénhidrogén és szénhidrogén vízgőzzé, kéndioxiddá és széndioxiddá
oxidálódott, a nitrogén, valamint a nemesgázok, mivel kicsi a
reakcióképességük, elemi állapotban maradtak. Ahogy aztán a hőmérséklet a víz
forráspontja alá csökkent, a vízgőz koncentrálódott
és lecsapódott; beborította a Földet az úgynevezett Ősóceán, az égen pedig felhők képződtek. Kialakult a víz körforgása.
8. Itt – mintegy
négymilliárd évvel ezelőtt - húzhatjuk meg a második ciklus végét…
Azután ezt mondta Isten: Legyen
boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát
Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt lévő vizeket a boltozat
felett lévő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így
lett este, és lett reggel: második nap. (1Móz 1, 6 – 8)
9. A Föld
eleinte többször megolvadó vékony kérge megszilárdult, a csökkenő hőmérsékletű
légkör hatására formát öltött a viszonylag szilárd és állandó kéreg. A vulkánok
olvadéka, ahogy kihűlt és masszív lett, ugyancsak vastagította a földkérget,
ami a felszín alatti fokozatos kihűlés folytán befelé is vastagodott. A földkéreg
stabilizálódásakor megkezdődött az őskontinensek feltételeinek formálódása; a
kőzetolvadék ugyanis szétvált; fölül maradt (és a kéreg felső alkotórésze lett)
a nagyrészt Si (szilícium) és Al (alumínium) elemekből álló sial, alulra került a túlnyomóan ugyancsak
Si, valamint Mg (magnézium) ásványokat tartalmazó sima, majd a sial a későbbi jéghegyekhez hasonló alakot felvéve
süllyedt a sűrűbb simába. Ugyanakkor a földet borító üledékes kőzetekből a
kéreg alatti folyamatok, az anyag izzása, a robbanások és kitörések hegyeket,
hegységeket alakítottak ki.
10. Az addig a
felszínt borító Ősóceánból óceánok,
tengerek, az Ősóceánból kiemelkedő hegyekből, hegységekből, a köztes
medencékből őskontinensek
(szárazföldek) lettek.
11. A szerves
élet az őstengerek meleg vizében született meg. Alapfeltételei már az
ősrobbanással megteremtődtek, idővel aztán a sejtek szintéziséhez szükséges
bonyolult molekulák is kialakultak.
12. Mintegy két
és fél milliárd évvel ezelőtt az egysejtű moszatokból, baktériumokból álló élet
hosszú pangása véget ért, megjelentek az egysejtűek uralmát megtörő többsejtűek.
Velük azonban nem csak a még rövidke evolúciós lánc következő láncszeme jött
létre, hanem az „egysejtű - többsejtű
háború” annyira feldúlta az
életteret, hogy ezáltal abban lehetőség teremtődött új fajok megszületésére és
megkapaszkodására... A szerves életet már az őstengerekben is a Nap energiája
táplálta, majd a fotoszintézis tette
lehetővé a növények robbanásszerű fejlődését,
és az oxigéngáz termelésével a légkör összetételének az állati élethez
nélkülözhetetlen és kedvező módosulását is.
13. Az óceánok, tengerek, a kontinensek kialakulásával, az élet
megjelenésével, a növényzet viszonylag gyors fejlődésének megindulásával, ami
nagyjából két – két és félmilliárd évvel ezelőtt zajlott le, befejezettnek
tekinthetjük a harmadik ciklust…
Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek
össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy
történt. Azután
elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek
nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.Azután ezt mondta Isten: Növesszen
a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának
megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát
a föld növényeket: füvet, amely a fajtájának megfelelő magvakat hoz, és
gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta
Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. (1Móz 1, 9 –
13)
14. A Föld
nyilvánvalóan születésétől fogva forog és járja az útját, de ugyanígy nyilvánvaló,
hogy több milliárd évig a sűrű
gázburokkal körülvett izzó golyóbison nem voltak a mai értelemben vett
évszakok, nappalok és éjszakák, égövek, sőt éghajlat (időjárás) sem. A
formája sem a mostani „lapított” gömb volt, hanem gömbszerű valami, és csóvát
húzott maga után fantasztikus száguldásában.
15. A Nap
gravitációs ereje mellett a közelsége miatt jelentős a Hold hatása is. Az árapályt például a Hold váltja ki.
Nemcsak az óceánok, tengerek vizének emelkedését és csökkenését, hanem a
légköri nyomásingadozást és az úgynevezett földdagályt is. Tehát nemcsak a Nap
és a Föld, valamint a szomszédos naprendszerek és a mi naprendszerünk, hanem a
Föld és a Hold viszonya, kapcsolata, kölcsönhatása is roppant érdekes és maradandó
következményekkel jár.
16. A kölcsönös
gravitáció, a keringés és forgás következtében például a Hold távolodik, a
napok hossza pedig nő. Az utóbbi mindössze 2 ezredmásodperc évenként, de... Számoljunk
csak: 10 millió év alatt 20 millió ezredmásodperc, vagyis 20 ezer másodperc,
ami 5 óra 55 perc. Ezek szerint 10 millió évvel ezelőtt majdnem 6 órával
rövidebb volt egy nap, mint ma...
17. Ha még
tovább visszamegyünk az időben, akkor eljuthatunk egy olyan időponthoz, amikor
a Föld nem „méltóságteljesen” forgott, hanem már - már pörgött, amikor nem csak a gomolygó gázokból álló légkör miatt,
hanem önmagában ezért sem lehettek a mi fogalmaink szerinti nappalok és éjszakák,
és nem váltották egymást az évszakok.
18. Ha lett
volna ember, nem láthatja a Napot, a Holdat, a csillagos eget...
19. Csak miután
lassult a Föld forgása, csökkent a felszín hőmérséklete és kitisztult a légköre,
csak akkortól; amikorra egy - másfélmilliárd évvel ezelőtt eljutottunk a negyedik
ciklus végére…
Azután
azt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt
az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek
világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. Megalkotta
Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék
nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra
helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal, meg éjszaka,
és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így
lett este, és lett reggel: negyedik nap. (1Móz 1, 14 – 19)
20. A földi élet a tengerben kezdődött. Az abiogenezistől (amikor élő
anyag jön létre az élettelenből, vagyis egyszerűbb szénvegyületekből olyan
molekuláris rendszerek, amelyek képesek a reprodukcióra) az emberig időben és
fejlődésben is elképesztő hosszú folyamat játszódott le. Ez azonban nem volt, nem
lehetett egyenes vonalú; minőségi változásokra volt szükség, amelyek sorra be
is következtek a táplálkozásban, a légzésben és a szaporodásban, majd ezek,
valamint az egyed- és törzsfejlődési „ugrások” együtthatói tették lehetővé a
továbbhaladást.
21. A baktériumok, az algák és a növények táplálkozása, lélegzése,
szaporodása még nagyon hasonló. Ezzel szemben az előbbiek és az állatok
táplálkozása, lélegzése és szaporodása, például az ivartalan és az ivaros
szaporodás között ég és föld a különbség.
A magasabb rendű állatok váltivarúak és csak ivarosan szaporodnak. A
halak és a madarak is, de... A halak megtermékenyítése úgynevezett külső
megtermékenyítés (a vízben történik), a madaraké nem, de a halak is, a madarak
is tojásokkal (ikrákkal) szaporodnak. Logikus, hogy ez az egyik valamiféle átmenet (ahogy átmenet a
némely halfajtánál a kopoltyút kiegészítő légzőszerv, a tüdő, labirintusszerv
stb. megjelenése is), s nyilvánvaló, hogy a főemlősökig vezető út egyik
állomása a halak, kétéltűek, hüllők
csoportjáé, majd az ezt követő pedig a repülőhüllőké
(a madaraké) volt.
22. A halak az ősidőktől fogva vízben élnek, s hogy az óceánokat,
tengereket és édesvizeket mennyire „belakták”, azt némileg jellemzi, hogy 25
ezer halfajt tartunk nyilván. (De hogy mennyi halt ki, arra nincs adat.) A
madárfajok száma kisebb (7.600), minden bizonnyal létszámuk is, ráadásul a
lelkiismeretlen orvvadászok, még inkább a légkör- és környezetszennyezés miatt
csökken, de még mindig benépesítik a levegőeget.
23. Immár mintegy százötven - kétszázmillió éve, vagyis a létezés ötödik
ciklusának befejezése óta...
Azután
ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek
madarak a föld felett, az égbolt alatt. És megteremtette Isten a nagy
víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a
különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket
Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is
sokasodjék a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. (1Móz 1, 20 – 23)
24. Földünket elsőként a hüllők hódították meg. A földtörténeti ókor
(paleozoikum) utolsó (perm) szakaszában, mintegy 260 millió évvel ezelőtt
kezdődött, majd nagyjából 200 millió évig tartott a hüllők – a teknősöktől a
gyíkokon, kígyókon, krokodilokon át a dinoszauruszokig – tündöklése.
25. A hüllők eredendően kétéltű ősei a víztől, illetve a vízi élettől a
286 – 360 millió évvel ezelőtti karbon szakaszban kezdtek elszakadni, majd a
földtörténeti középkor, a mezozoikum első korszakában, a triászban (208 – 245
millió éve) már elfoglalták a szárazföld belső területeit is.
26. A természet (a Teremtő?) pedig ekkortól mintha egy újabb nagyszabású
kísérletbe fogott volna. A tudomány a hüllők második evolúciós felemelkedésének
nevezi, amikor elszaporodtak, majd mondhatni totális uralkodóvá váltak a
dinoszauruszok. De aztán ez is véget ért; a dinoszauruszok – körülbelül 65
millió éve – mai ismereteink szerint feltehetően kozmikus, illetve természeti
katasztrófa következtében kihaltak. A „kísérletezés” azonban folytatódott, de
már a főemlősökkel…
27. Az első emlősök még a dinoszauruszok „világuralma” idején fejlődtek
ki, majd a mintegy 67 millió évvel ezelőtt kezdődött és máig tartó
földtörténeti újkorban válhattak meghatározóvá.
28. A mainál melegebb klíma hűlni kezdett, sok-sok millió év során a
természeti viszonyok számukra kedvezően alakultak. A földtörténeti miocén
elején, 20 - 25 millió évvel ezelőtt már a szárazföld egy részét, főleg
Európát, Észak-Ázsiát és Észak-Amerikát az állatok, köztük a gerincesek
létezéséhez jó feltételeket nyújtó mocsárerdők (őserdők) borították. Délebbre,
Közép-Afrikában és Dél-Ázsiában ligetekkel tarkított szavannák terültek el, s
nyújtottak bőséges táplálékot a hatalmas növényevő csordáknak; a csordák pedig
a rájuk vadászó ragadozóknak.
29. Az óriási erdőkben kifejlődtek és otthonra leltek a nagyobb testű
majomfajták is. 30. Majd – már a földön járva, tevékenykedve, élve – megjelent az ember...
Nos, a mai ember, a Homo sapiens
(Bölcs ember) nyomait 50 - 100 ezer éves fossziliákban (ősmaradványokban)
megtalálták. Elődje, a Homo erectus
(Felegyenesedett ember)
pedig másfél - kétmillió évvel ezelőtt élte fénykorát. Már tudott kőbaltát
készíteni és használta a tüzet. Földrajzi útja Afrikából Ázsiába, majd Európába
vezetett. Két ágra szakadt; az egyik a miénk, a másik a Neander-völgyi emberé,
akit azonban mintegy 35 ezer évvel ezelőtt vagy a természet, vagy mi, vagy
együtt a természet és a mai ember közvetlen őse kihalásra kárhoztatott…
31. Lettünk és maradtunk mi a Földön a hatodik ciklus betetőződéseként –
mint hajdan a dinoszauruszok – egyedüli uralkodó fajként.
Azután
azt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta
barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Megalkotta
Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld
mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
Akkor
ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék
a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami
a földön csúszik-mászik.
Megteremtette
Isten
az
embert a maga képmására,
Isten
képmására teremtette,
férfivá
és nővé teremtette őket.
Isten
megáldotta őket,
és
ezt mondta nekik Isten:
Szaporodjatok,
sokasodjatok,
töltsétek
be és hódítsátok meg
a földet.
Uralkodjatok
a tenger halain,
az ég madarain
és
a földön mozgó minden élőlényen!
Azután
azt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és
minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi
állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben
élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.
És
látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett
reggel: hatodik nap. (1Móz 1, 24 – 31)
HETEDIK
NAP
Nincsenek kívülről rád erőltetett kötöttségek, szabályok,
parancsolatok, de még elvárások sem. Mivel én tudatod és akaratod megmarad,
önállóan dönthetsz.
Azt tehetsz…
- amihez kedved van;
- amit jónak látsz;
- ami épülésedre szolgál.
Találkozhatsz régi ismerőseiddel, szeretteiddel, ha ők is ott
lesznek, ahová elértél – Isten kebelén (a végtelen és teljes abszolútum
szubsztanciájában). Mivel tér és idő nem korlátoz, bármikor bárhol lehetsz,
ahol akarsz. Bármit megismerhetsz, elsajátíthatsz.
Vissza is mehetsz a földi múltba, ha kedved támad hozzá, de
csak úgy, mintha multiplex moziban néznéd. Akár újra átélheted a hajdani
eseményeket a valóságossal megegyező élményeket szerezve, és levonhatod – immár
valóban érett tudattal – az új tanulságokat.
Eljátszhatsz a gondolattal, és átélheted, ha kíváncsi leszel
rá, hogy milyen lett volna például…
- a leggazdagabbnak lenni,
- a legvonzóbbnak lenni,
- a leghíresebbnek – bárminek! – lenni.
De…
- nem teheted jóvá emberként elkövetett hibáidat, mert már nem
vagy ember…
- nem segíthetsz az embereken, mert már nincsenek húsvér
emberek…
- nem változtathatsz a világon, mert már nincs is anyagi –
földi - világ…
Ezek azonban nem szabadságod korlátozását jelentik, ahogy
például nem jelentette azt, amikor emberi testben élve nem tudtál röpülni,
mivel nem volt szárnyad, hanem igényként, vágyként föl sem merülnek, hiszen nem
lesznek. Emlékszel rájuk, mint a vissza nem térő múltra és megtett útra, még az
is eszedbe juthat, hogy ezt vagy azt másképpen kellett volna tenni, de már nem
számít, mert ezt az utat végigjártad, és oda jutottál, ahová… Istennel
azonosulva a keblére jutottál...
A hetedik napra elkészült Isten a
maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó
munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel
azon pihent meg Isten egész alkotó és teremtő munkája után.
(1Móz 2, 2 – 3)
