IRÁNYVÁLTÁST, MEGÚJULÁST!

(Avagy zsákutcában a vallások)

Isten nem imádatot, zsolozsmázást vár el teremtményeitől és azok vallási szervezeteitől, hanem azt, hogy tegyék a dolgukat.

Mi a dolguk?

Nézzük csak – persze nagy vonalakban - történelmi távlatokban és összefüggésekben.

I. Eredendően – az ember eszmélésekor – a vallás valamiféle magyarázatot, segítséget, védelmet, vigaszt, reményt nyújtott a természet erőinek kiszolgáltatott, a szomszédos törzsek, népek támadásának kitett embereknek. Ugyanakkor a néppé, társadalommá szerveződést segítette.

Létfontosságú volt.

II. Jézus korára…

-      A pogány (politeista) vallások fellazulóban, felbomlóban voltak; követőik nagy része kiábrándult.

-      A legszervezettebb és egyetlen monoteista zsidó vallás megmerevedett. Nem a vallás, nem az istenhit adott célt és értelmet az ember életének, hanem a vallásból élők, a Jézus által oly sokat és jogosan ostorozott írástudók, farizeusok határozták meg a célt és az utat. Olyat, ami az elit érdekét szolgálta. A vallás formálissá, túlszabályozottá vált, és gúzsba kötött. (Jézus ez ellen lépett föl; amellett, hogy Istent elérhető közelségbe hozta a fő feladatot a szegények segítésében szabta meg.)

Jeruzsálem pusztulása David Roberts festményén (1850)

http://www.nemzetigeografia.hu/sites/default/files/nodeuploads/2011/05/2011-05-12-1592.jpg

III. Napjainkban az úgynevezett történelmi vallások kivétel nélkül ósdiak, több vonatkozásukban hamisak,

-      megcsontosodtak;

-      a mindennapi valóságtól elszakadtak;

-      célt tévesztettek.

Hangadóik az örök „írástudók” és „farizeusok”, akik a szent könyveket, a Bibliát, a zsinati határozatokat, a Koránt, a sérthetetlenné minősített dogmáikat citálják önös érdekeik és/vagy téveszméik alátámasztásául.

Mintha nem lennének nyakunkon a helyi és a globális problémák.

a.)  Kivétel nélkül mindenki kiszolgáltatottá vált. (Most nem annyira a természeti erőknek, hanem a nemzeti, még inkább a globális gazdasági, politikai folyamatoknak, törekvéseknek, történéseknek, erőviszonyoknak.)

b.)  A Föld lesz hamarosan olyan (formálisan is, ahogy létrejön a Globális Unió), mint volt 2 ezer éve a Római Birodalom. Uralkodóvá vált az „itt és most” életszemlélet és életmód, jellemzővé a kiüresedés és kiábrándultság.

A vallások és szervezeteik, legyenek kicsik vagy nagyok, kivétel nélkül…

-      a befelé fordulás, bezárkózás, visszavonulás

-      a szofista okoskodás

-      egymás ócsárlása, kirekesztése

-      a politikai, gazdasági elit kiszolgálása

-      a megalkuvás helyett…

1.     Béküljenek meg egymással, legalábbis kössenek „fegyverszünetet”.

2.    Fogjanak össze.

3.    Segítsenek a kiszolgáltatottaknak.

4.    Gyógyítsák a lelki sérülteket, betegeket (a hitehagyottakat, a kiégetteket, a céltalanul bolyongókat).

5.    Nyújtsanak vigaszt a rászorulóknak.

6.    Ébresszenek, tápláljanak reális reményt az örökélet mellett arra is, hogy az ember boldog lehet a mindennapi normális életben.

7.    Vezessék el az emberiséget az egyetlen igaz Istenhez!

A rabbi, a pap, az imám vagy legyen egy személyben pszichológus, vállalkozó és befektetési tanácsadó is, vagy a világiak közül gyűjtsön maga mellé ilyen szakértői gárdát. Szervezzenek gyakorlatias programokat, klubokat, csoportokat, egyesületeket akár a saját településük közművelődési intézményeivel közösen. A papok ne az elefántcsonttoronyban ücsörögve várják a híveiket, hanem menjenek ki az emberek közé…

A világ vallásai válaszúthoz érvén, ha rossz irányt választanak, belátható időn belül elvesznek. Eltűnnek, mint az emberiség történelme során már oly sok vallás, amelyek…

-  fölött eljárt az idő;

-  rossz urat szolgáltak;

-  nem az igaz Istenhez igyekeztek.

És majd helyükbe lépnek az agymosásra, megtévesztésre, a tömeg szellemi, lelki, anyagi kizsigerelésére specializálódott ideológiák és új vallások…

ÉGI SZÜLE

Abba – állítólag Jézus szólította így Istent egy olyan vallási környezetben, ahol a névnek, megszólításnak nagy jelentőséget tulajdonítottak, annyira, hogy Isten nevét le nem írhatták, ki nem ejthették.
Az „abba” legkifejezőbb megfelelője magyarul és napjainkban a „papa”, „papi”, „api”…
Jézusnak már akkor papa volt tehát Isten, amikor még ellenfelei, ellenségei sem mondták rá, hogy Isten fiának tartja önmagát. Nem azért lehetett számára „papa”, mert már kisgyerekként ott csetlett-botlott körülötte, majd védőszárnyai alatt cseperedett felnőtté, hanem…
Nyilván úgy érezte, úgy tartotta, hogy szólíthatja papának…
Közrejátszhatott az is, hogy a végtelen magaslatból közelebb akarta hozni hallgatóságához.
Nem ismerem a valóságos indítékait, de nekem roppant tetszik, hogy Isten lehet akár papa, papi, api is, ha ezzel a közvetlenséget és szeretetet akarjuk érzékeltetni.

Ugyanakkor zavar is a papa, még inkább az atya megnevezés, mert nemi identitást is jelöl, jóllehet Isten bizonyosan nem férfi.
Nem azért, mert Istennek a férfi mellett női jellege is van, vagyis… Á, le sem írom, mert abszurd. Szinonimaként, érzékeltetésként használhatnám ugyan a keleti „jang-jin” fogalmat, de ez is megtévesztő. Istennek nincs aktív (pozitív, világos, férfi) és ugyanakkor passzív (negatív, sötét, női) összetevője, hanem ő teljes és tökéletes úgy, ahogy van. 

http://csecsy.hu/system/files/kepek/kottak/orvendjetek_mert_isten_ugy_szeret.png

Érvényes rá nyilván mindaz, amit Aryeh Kaplan írt róla a könyvében, a Zsidó meditációban, így többek között, hogy […] Isten túl van az égbolton, túl van a csillagokon, túl a mennyeken, és még a spiritualitás világán is túl van.
Szó szerint mérhetetlen magasságban, messzeségben van tőlem, és… Igen, mégis itt van. Elképzelni sem tudom, hogy Isten milyen (milyen nagy, milyen erős stb.), mégis a szülémnek, égi szülémnek érzem és tartom.
Ittlévőnek. Olyannak, akihez szólhatok. Aki figyel rám. Aki vigyáz rám.
Aki tanít; szükség szerint dicsér és/vagy megró.
Aki szeret.
Akit én is szeretek.
Aki vár.
Akihez én is megyek.