Szente Pál: MENNYEI VARÁZSLAT: május 2017

Nietzsche nyomdokában?

Mit akar George Soros?

(…) „II. János Pál p. szerint „a 20. századot később majd úgy fogják látni, mint az élet elleni drasztikus támadások korszakát, háborúk megszakítatlan sorozatát és ártatlan emberi életek gyilkolását. A hamis próféták és a hamis tanítók elérték a lehető legnagyobb sikert.” (1)

¯¯¯

Ha ez igaz, akkor már rosszabb nem jöhet…

Akkor meg még mit akar George Soros, ha netán ő az Antikrisztus?

Vagy nem az? Csak hamis próféta? Vagy még az sem?

Esetleg az újjászületett Messiás?

No, de miről ismerszik meg az Antikrisztus?

A neten elképesztően sok leírást, köztük definíciók sokaságát (2) találjuk, amire igazán ráillik, hogy a kevesebb több lenne. Nem is fogok belebonyolódni, hanem az új kor egyik legnagyobb gondolkodójának (és talán éppen ettől élete vége felé szellemileg teljesen összeomlott) tartott F. W. Nietzsche Az Antikrisztus c. művét (3) használom kézikönyvként.

A kötet végén (115 – 116. o.) olvasható: TÖRVÉNY A KERESZTÉNYSÉG ELLEN

Átmásolom, mert igencsak tanulságos (lehet).

„Meghozatott az üdvösség napján, az Első Év első napján (1888. szeptember 30-án a hamis időszámítás szerint).

Élethalálharc a bűn ellen: a bűn a kereszténység.

Első tétel. – Mindenfajta természetellenesség bűnös. A legbűnösebb emberfajta a pap: ő tanítja a természetellenességet. A pappal szemben nincsenek észokok – csak a fegyház.

Második tétel. – Minden egyes részvétel valamely istentiszteleten a közerkölccsel szemben elkövetett merénylet. Keményebbnek kell lenni a protestánsokkal, mint a katolikusokkal, s a liberális protestánsokkal, mint az óhitűekkel. A keresztény-létben levő bűnös elem abban a mértékben nő, ahogy közeledünk a tudományhoz. Következésképpen a filozófus a bűnözők bűnözője.

Harmadik tétel. – Azt az átkos helyet, ahol a kereszténység kiköltötte baziliszkusz-tojását, a föld színével kell egyenlővé tenni, s a Föld elátkozott helyeként minden utókor rémsége kell hogy legyen. Mérges kígyókat kell tenyészteni rajta.

Negyedik tétel. – A szeplőtelenség prédikálása a természetellenességre való nyilvános izgatás. A nemi élet minden megvetése, minden beszennyezése a „tisztátalan” fogalmával – ez a tulajdonképpeni bűn az élet szent lelkével szemben.

Ötödik tétel. – Ha valaki pappal eszik egy asztalnál, kitaszíttatik: kiközösíti magát a becsületes társaságból. A pap a mi Csandálánk – törvényen kívül kell helyeznünk, ki kell éheztetnünk, s minden módon a pusztaságba kell űznünk.

Hatodik tétel. – Az „üdv”-történetet azzal a névvel kell illetnünk, melyet az megérdemel: elátkozott történetnek kell nevezni; az „Isten”, „Üdvözítő”, „Megváltó”, „Szent” szavakat szitkokként, bűnözők megjelölésére kell használni.

Hetedik tétel. – A többi ebből következik."

És akkor még az aláírás: "Az Antikrisztus"

↯

Ezek szerint Nietzsche Antikrisztus volt?

Nietzsche életében (1844 – 1900) és/vagy a halála után a világot így-úgy, illetőleg rossz irányba formáló ilyen-olyan ismert személyiségek – kezdve Marxtól, Leninen, Hitleren, Sztálinon, Mussolinin, Maón át Oszama Bin Ladenig, aztán a segítőik, támogatóik – tőle tanultak, őt követték?

Nietzsche annyiban megfelel az Antikrisztus legismertebb és hagyományos kritériumainak, amit a Bibliából és a Bibliára vezetnek vissza, hogy mélységesen, már-már megszállottan keresztényellenes. Nem is tagadja, hogy egyszerűen kártékonynak és gyűlöletesnek tartja a keresztény vallást, s természetesen annak hirdetőit és elsődleges megszemélyesítőit, a papságot. Főleg a protestáns papságot. (Hogy ennek mennyi köze van ahhoz a szomorú tényhez, miszerint mindössze ötéves volt, amikor protestáns lelkész édesapja meghalt, külön tanulmányt érdemelne.)

Nietzschének, mint Antikrisztusnak az álma, életcélja, törekvése aztán halála (testi halála, mert, ha Antikrisztus volt, akkor valahol tovább élhet – a lelke, ugye) után hamarosan valóság lett. Virágba szökkent az ateizmus, kitört a Nagy Háború, létrejött az istentagadó Szovjetunió, később a Kínai Népköztársaság és a többi kommunista ország, közben lezajlott a II. világháború a holokauszttal…

De még nem aratott totális győzelmet az Antikrisztus. A glóbusz és a teljes emberiség nem lett az övé.

Újabbnak kell (kellett) jönnie?

A megváltozott körülményekhez (értve alatta a tudomány fejlődését és a technikai változásokat is) igazított új módszerekkel, trükkökkel operáló Antikrisztusnak?

Választ kapunk talán, ha megnézzük, mi lehet az Antikrisztus fő célja.

Vallási és/vagy idealista filozófiai értelemben nyilván a természetfölötti tagadása, Isten úgymond ellehetetlenítése, az ateizmus és a materializmus, akár a, sőt, a vulgármaterializmus elfogadtatása, elterjesztése. Az ember teljes és végleges elszakítása a természetfölötti világtól.(Tehát nem kifejezetten egy vallás és egy idealista irányzat elleni bűvészkedés, mesterkedés, harc, hanem a totális összecsapás és a végső győzelem. Megjegyzendő, ezt mindeddig egyik valós vagy vélt Antikrisztus sem érte el.)

Társadalmi (össznépi) cél: a népesség összetételének és létszámának optimalizálása (összekeverése és csökkentése), teljes agymosása, hibbant fogyasztóvá, ennek következtében bérrabszolgává formálása.

Gazdasági – politikai program: a globalizáció felgyorsítása, végső soron olyan Globális Unió létrehozása és Világkormány megalakítása, ami kizárólagosan a kiválasztott és kiválasztódott hatalmi elit érdekeit szolgálja.

Vajon megvalósítható ez?

A korábbi vélt vagy valós Antikrisztusok csak részleges eredményt értek el, és előbb-utóbb sorra mind elbuktak. Azt persze nem tudom, hogy bármelyikük (a Luther szerinti pápa, aztán Napóleon, Hitler, Sztálin stb.) igazán az volt-e, ahogy azt sem, hogy Nietzsche az lett volna, de tény, legalábbis nincs bizonyíték arra, hogy a világ teljes bekebelezése volt a céljuk. Az álmuk, akár hangoztatott agyszüleményük lehetett, de konkrét tervekkel, stratégiával nem rukkoltak elő, még – erre vonatkozó – titkos elképzelésekkel sem.

Lehet, hogy az igazi (egyetlen!) Antikrisztus ezen elődei még csak hamis próféták, előkészítők, előfutárok voltak…

Legtöbbre – bármilyen hihetetlen – Nietzsche vitte. Persze nem egyedül, hanem harcostársai, Marx, Freud, Hitler, Sztálin, Mao igen aktív és eredményes „közreműködésével”. Nietzsche-t követően felvirágzott a materialista ateizmus, kitört az első és a második világháború, létrejött a kommunista-ateista Szovjetunió, Kína, Vietnam, Korea; legalább a világ fele eszméi hatása alá került. Ez már majdnem a vég lett, de aztán mégsem.

A világ egy része, de még nem az egész.

Vajon sikerül-e, sikerülhet-e az egész világot bekebeleznie korunk Antikrisztusának?

↯

Nos, ha én lennék az Antikrisztus, ahogy a világuralomra törő kommunisták tették Marx – Engels Kommunista kiáltványával, kézikönyvként a Luc von Satone szülte Globalista kiáltványt kezelném. (4)

Mert mit is, és hogyan is kell(ene) elérni?

Íme (részletek):

Beköszöntött az Ezer Esztendő, a Tőke (a Pénztőke, az igazi Úr, a Pénzisten) és képviselői (nem urai, mert valójában a főnök a Tőke), a tőkések és tőzsdecápák Boldog Ezer Esztendeje…

De nem ülhettek a babérjaitokon.

Az teljességgel érthető, ha ki-ki elsősorban a saját érdekét, ha úgy tetszik, a saját hasznát nézi (genetikailag is erre vagytok programozva), de ennél több kell. Összefogva befektetni, úgy és abba, ami feltétele, hogy minden komoly befektetés megsokszorozva megtérüljön.

Befektetni abba, ami a katolikus egyházat is sikerre vitte; az ideológiába és a tömegek manipulálásába.

Amit mindenképpen akadályozzatok meg:

- igazi (összetartó, tagjait segítő) közösségek létrejöttét;

- az egyistenhitű világvallások összefogását és együttműködését;

- a transzcendens Istenre irányuló, Isten és emberközpontú ideológiák terjedését.

Erre muszáj pénzt és energiát fordítani, mert az emberben a lét- és fajfenntartási ösztönhöz hasonlóan eleve ott van a mindenség utáni vágy is. Ha ezt az igényt – akármilyen bóvlival – nem elégítitek ki, akkor ösztönösen a megoldást a természetfelettiben és az ahhoz segítő közösségekben keresik.

Ha ezt hagyjátok, akkor – ahogy Marx és Engels mondaná – kicsúszik a lábatok alól a talaj, és a saját sírásóitokat hagyjátok, hogy a ti sírjaitokat ássák és mélyítsék.

A Globális Unióban nem lesz osztályharc, mivel osztályok sem lesznek; ott majd lesz a bérrabszolgák eleinte több milliárdos, idővel optimális nagyságúvá alakított tömege és a globalisták, a piramis csúcsán az elit, vagyis ti, az Új Föld valóságos istenemberei.

A globális rendszer valójában kétlépcsős lesz, de ebből csak egy látszik; a termelőeszközök tulajdonosai, a klasszikus tőkések tömbje. A háttérben és fölöttük a tőzsdecápák, a spekulánsok, azaz ti, gyermekeim, de lehetőség szerint rejtve kell, maradjatok. Rejtve, hogy hatékonyabban tevékenykedhessetek, és legyen bármi probléma, ha bűnbakra lesz szükség, az nem ti lehettek.

A bérrabszolgák tömegét totális agymosásban kell részesíteni. Ez a folyamat már ugyan elindult, de lassú és nem zavartalan.

A média (beleértve az internetet is), az úgynevezett társadalmi szervezetek (szakszervezetek, pártok, egyesületek, klubok stb.), valamint a kereskedelmi, kulturális és szórakoztató intézmények, üzleti vállalkozások adta összes lehetőséget ki kell használni, hogy mire megalakul a ti igényeitek szerinti Világkormány, az emberiségben tudatosodjék:

- a természetes (fundamentális) ösztönök az elsődlegesek;

- élj, használj ki minden lehetőséget itt és most;

- csak te vagy a fontos, mindenki és minden más utánad jöhet szóba.

Elérni, hogy a plebsz tekintse példaképének:

- a világfiakat,

- a kozmopolitákat,

- a jópofa csirkefogókat.

A mindennapi élet részének tartott média jellemzője legyen:

- a limonádé,

- a bűnügy,

- a horror,

- a panteista (New Age, integrálpszichológia, városi sámánizmus, szcientológus stb.) prédikátorok agymosó igehirdetései,

- a szabad vallásgyakorlás jelszó alatti parttalan ideológiai viták az áltudományos megszólalásoktól a zagyva hablatyolásig.

Minden fórumon, minden eszközzel és módon azt kell sugallni, hogy ilyen a világ, és ezen nem lehet változtatni.

A CÉL:

- az emberiség atomjaira essen;

- mindenki kiszolgáltatott legyen;

- azt vegyék, azt fogyasszák, és azért adósodjanak el, amit ti akartok, ami nektek jó, mert hasznotokra válik;

- az uralkodó életelv (számotokra is!): ITT és MOST!

A régi – klasszikus kapitalista, majd azt követő fogyasztói – társadalom, az ezt alkotó osztályok és osztályellentétek helyébe olyan globális rendszer lép, amelyben az emberek önként választják a bérrabszolgai létformát, hitelekért kuncsorognak, totálisan kiszolgáltatottá válnak, ti pedig ettől kezdve örökkön örökké a világ urai lesztek.

Kellenek vallások persze, agymosásra kiválóan megfelelhetnek; a panteista alapú vallások! Ideológiaként a panteizmus, új „szentlélekként” pedig a legígéretesebbnek látszik a modern orvoslásra, pszichiátriára és pszichológiára hivatkozó, jó szinkronistaként a természetgyógyászatot és a sámánizmust, részben a buddhizmust, taoizmust, konfucianizmust, sintoizmust magába olvasztó integrálpszichológiának álcázott áltudomány.

Kell a vallás, hogy a tömeg számára elviselhető legyen a világ.

A valóság: az új isten papjai a tőkések, nagyvállalkozók, a multinacionális cégek menedzsmentje, és természetesen a bankárok. Az új isten megtestesülései ti – a spekulánsok, a befektetők, az üzletelők – vagytok. Ennélfogva ti valóban olyanok vagytok, mint az isten…

Ezt azonban a plebs, vagyis az emberiség nem tudhatja meg!

🔺🔻🔺

Ha én lennék az Antikrisztus, ténykedésem felvázolása előtt leszögezendő, hogy nem gyáros, nem földbirtokos, nem is multicég főrészvényese lennék, mivel a gyár, a föld, a multicég a tulajdonos hozzáértésétől függetlenül is becsődölhet, de még csak bankár sem, mert gazdasági válság esetén a bank is lehúzhatja a rolót, hanem bróker (tőzsdealkusz), aki eleinte persze csak más pénzével (részvényeivel), később már, amikor milliós, pláne, amikor milliárdos saját vagyont „kuporgatott” össze, a sajátjával is spekulál.

Ha én lennék az Antikrisztus, kamaszként még szimpatizálnék a marxi – lenini világforradalom és internacionalizmus ábránddal, de már akkor riasztónak tartanám a magánvagyon államosítását. A marxizmus – leninizmus ugyan deklarálta a materialista ateizmust, nem tudnék szívvel-lélekkel azonosulni vele, mert a tömegeknek kell valamiféle természetfölötti maszlag. Nem tetszene a „mindenkinek szükségletei szerint” kommunista elképzelés, és pláne nem, hogy idővel a pénzt eltörlik.

Aztán már világmegváltoztató ideákat dédelgető ifjúként megvilágosodásként hatna rám a "The Open Society and Its Enemies", Karl Popper Nyitott társadalom és ellenségei című korszakos műve.

Nem merülnék azonban itt most Popper méltatásába, annál is inkább, mert valójában nem írta le, hanem csak körülírta, hogy mit ért a „nyitott társadalom” alatt, hanem inkább idézek egy jóval későbbi tanítvány, nevezetesen Kis János magyar filozófus írásából.

"Röviden, nyitottnak nevezünk egy társadalmat, ha az pluralista, ha tiszteli és óvja tagjainak autonómiáját, és ha a kritika szelleme hatja át. Pluralizmuson az együttélő hitek, világnézetek, életfelfogások, kultúrák szabad sokféleségét értjük. Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Az autonómiáról szólva arra az alapvető jogunkra gondolunk, hogy magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket. A kritikai szellem elevensége pedig arra utal, hogy az egyén választási szabadsága nem relativizmuson és az észérvek elutasításán alapszik, hanem szakadatlan, gyakran éles vitával jár együtt. Nyitott társadalomban nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldöntenék helyettünk, hogy mi az igaz, a jó és a helyes. Minden nézetnek az érvek és ellenérvek összecsapásában kell helytállnia magáért. Minden nézetről kiderülhet, hogy téves.
A nyitott társadalom: robusztus ideál. Erkölcsi vonzereje erős. Szabad és egyenlő emberekként csak nyitott társadalomban élhetünk együtt. Működése hatékony. Semmilyen más társadalom nem tud nagyobb jólétet és biztonságot nyújtani tagjainak. Önfenntartó képessége nagy. Nincs szüksége egyöntetűségre ahhoz, hogy tagjai politikai közösséget alkossanak. Bár a hit, a világnézet, az életfelfogás és kultúra nem fogja össze őket egyetlen közösségbe, állampolgárokként mégis közösséget alkothatnak egymással, amíg közös alkotmányukhoz valamennyien lojálisak." (5)

Érdemes még felidézni és kiemelni azt is, amit George Soros (ott, mint Soros György) mondott 2009 októberében a Közép-európai Egyetem budapesti előadás-sorozata keretében.

„A nyílt társadalom csak úgy létezhet, ha az emberek megmondhatják véleményüket a hatalomnak. Szükség van arra, hogy törvény garantálja a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, valamint más jogokat és szabadságokat, amelyek felhatalmazzák az embereket, hogy megvédjék magukat a hatalom visszaélésével szemben, és ehhez a védelemhez az igazságszolgáltatást is igénybe vegyék” (6)

Nincs ám ebben semmi átverés, akár szó szerint – spéci szentírásként – lehet értelmezni. Ködösítésre ugyanis kiváló, s az istenadta nép (a bamba plebsz) beveszi, de nem él a lehetőségeivel. Nem is érti, föl sem fogja, különben is képtelen hatékony csoporttá szerveződni. Persze lehetnek, nyilván lesznek is ilyen-olyan szervezetek, még pártok is, de minden energiájuk elmegy az egymással való hadakozásra és/vagy hangadóik piszlicsáré ügyei, érdekei hajszolására.

Ráadásul van ebben egy dupla csavar, amit a véletlenül megmaradó kevesek, az igaz demokraták és hívők sem ismernek fel…

Az általam megálmodott nyitott társadalom ugyanis egyben nyitott gazdaságot is jelent. Vagyis a munkaerő és a tőke szabadságát, más szavakkal szabad (ide-oda) áramlását. (7)

Ez is jól hangzik.

Csakhogy melyik hazai, magyar, akár EU-s kis- vagy akár középvállalkozó tud, mondjuk az USA-ban érvényesülni?

Ó, mehet oda (ha mehet), aztán napok alatt elbukik.

Ezzel szemben a multinacionális tőke számára a határ a csillagos ég…

Szóval itt (a nyitott társadalom szlogen sorai és részletei közt) az ördög elrejtve.

A hívő - a teista - ember számára a tolerancia és a pluralizmus nemcsak vonzó lehet, hanem egyszerűen kívánatos, és talán még akkor is elviselhető, ha az ateizmus és a többisten-hit iránti türelem is értendő alatta. Jó, hogy a nyitott társadalomban – Kis Jánossal egyetértve – „egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra”. Ne legyen kötelező semmilyen vallás; de még illendőségből se kelljen egyiket sem követni.

Csak hát a nyitott társadalmi struktúra nem emel gátakat az eszmék (legyenek azok akár megtévesztőek, sőt uszítóak) terjesztése elé sem, lehetővé téve ezzel, hogy a szabadság szabadosságba csapjon át. Örvendetes az is, hogy a munkát, vagy a jobb megélhetést kereső munkavállaló bárhová mehet (ha mehet, illetőleg ha tud), és bárki bárhol befektetheti a pénzét… Ez azonban csak elvileg van így, mert a tőke szabad áramlását a piac szabályozza, és ez kivédhetetlen, igazán még csak nem is ellentételezhető hatással van a nyitott társadalom működésére is. A piac ugyanis nem toleráns és nem pluralista, hanem könyörtelen. Áttételesen elfogult is; a nagytőkét és a nagytőkést hagyja, sőt segíti érvényesülni. A tőke minél nagyobb, minél erősebb, annál inkább; leginkább tehát a multinacionális, vagy globális tőkét és tőkést.

Ezzel pedig lehetővé teszi mindazt, amiről a „Globalista kiáltvány” szól.

Hogy így legyen:

ü - Alapítványok tömkelegét, liberális csoportok sokaságát hoznám létre.

ü - Egyetemeket alapítanék, ahol kiképeznék az én hű önkénteseimet és jól megfizetett zsoldosaimat.

ü - Behálóznám saját és/vagy lekötelezett szervezetekkel a fél világot (vagy az egészet).

ü - Pénzzel, ígéretekkel elérném, hogy a „szabad világban” a vezető, a káoszra esélyes és kiválasztott országokban az ellenzéki média az én nótámat fújja.

ü - Hogy megelőzzem az esetleges népi-nemzeti ellenállást, valamint a faji és vallási keveredés érdekében is a menekülni akarók tömegeit biztatnám és segíteném, hogy árasszák el a fejlettebb régiókat.

ü - Aztán megbuktatnám a nemzeti kormányokat.

ü - Gyorsítanám a globalizációs folyamatot, és hasonszőrű társaimmal – felismerve és tudatosítva közös érdekeinket – létrehoznánk a globális uniót.

ü - Megszűnnének az ország-, majd a régió- és gazdasági-politikai tömörülések határai; megnyílna a világ a tőke szabad áramlása előtt, a totális hatalmat pedig átvenné a mi urunk és parancsolónk, a mindenható Pénzisten…

Igen, ezt akarnám, és valahogy így tennék, járnék el, ha én lennék eme új kor Antikrisztusa.

És akkor a nagy kérdések:

George Soros vajon mit akar, mit tesz, hogyan jár el?

Okkal-joggal gondolta, mondta, hogy ő egyfajta isten?„

Ha igaz, hogy az alábbiakat állította, akkor van igazság abban, amit állított?

>>Saját magát gyermekkora óta messianisztikus fantáziákkal megáldott emberként mutatja be könyveiben, máshol arról beszél, hogy úgy tekint magára, mint az Ótestamentum Istenére,

aki „láthatatlan, jóságos, de mindent lát". Máshol azt mondja: „úgy gondolok magamra, mint egyfajta istenre vagy mint gazdasági reformerre, amilyen Keynes volt, vagy ami még jobb, olyan tudósra, mint Einstein".<< (8)

⟰

Isteni mércével mérve George Soros ugyan még csak nem is kamaszkorú, de emberi paraméterek szerint javakorabeli (1930. augusztus 12-én született Budapesten) lévén, belátható időn belül eltávozik a földi világból. Okkal-joggal fölmerülhet: akkor mi lesz a Nagy Művel, legyen az áldott, vagy átkos?

Jó, a szelleme, szellemisége marad, az általa képviselt eszme akár örökéletű is lehet, de a gépezet akkor sem megy önmagától. Vezetni, felügyelni, menedzselni kell, mert másképp be- és lefullad, tönkremegy.

Ki veszi, tudja átvenni a stafétabotot?

Valamelyik gyermeke?

Öt van (e sorok írásakor legalábbis): Alexander Soros, Jonathan Soros, Andrea Soros, Robert Soros, Georgy Soros.

Közülük legesélyesebbnek Alexander Látszik.

„Soros fiáról eddig nem sokat lehetett hallani az amerikai belpolitikában, ám úgy tűnik, apja több tízmilliós támogatása mellett most már ő is kiemelkedő figyelmet fordít Clintonék pártjára, így könnyen előfordulhat a közeljövőben, hogy Alexander Soros nyíltan is elkezd politizálni, apja nyomdokaiba lép.

Ezt a feltételezést erősítheti az is, hogy ez az összeg a 2012-es kampányban még "csupán" 400 ezer dollár volt, míg most ez 4,5 millió.” – írta róla a 888.hu (9) [Bővebben itt olvashat – igazán elfogulatlannak nem nevezhető beszámolót – Alexander Sorosról: (10)]

Netán az utód Chris Canavan (11) [akit Soros már évekkel ezelőtt a helyettesének nevezett (11)] lesz?

Megjegyzem, Mr. Canavan nyilván talpraesett ember lehet, ha Georg Soros ilyen magas polcra helyezte. Ráadásul még a keresztneve (pardon, ebben a helyzetben talán ildomosabb utónévként mondani) is passzol. (A latin Chris név jelentése ugyanis „Krisztus követője”. Ha pedig Soros mégis csak Messiás, akkor passzol az utód személyneve, ha pedig Antikrisztus, akkor…, nos, akkor még inkább klappol…)

Persze az sem zárható ki, hogy több trónörökös lesz. Annál is inkább, mert Georg Soros áldásos (vagy áldatlan?) ténykedésének egyik ismérve, hogy ugyan nagy spekuláns, sőt Nagyspekuláns, de a biztonságra (biztos profitra!) törekedvén, mindig több vasat tart a tűzben…