Mottó: Az istenhit felszabadít és
megerősít.
Hans Küng a KI A KERESZTÉNY? című hézagpótló és mondhatni forradalmi teológiai, vallásgyakorlati könyvecskéjét (Kiadta a Foton Ksz Camera Stúdió, Budapest, ford.: Dr. Bányai Géza és Dr. Rimler Iván) az „In te Domine speravi, non confundar in aeternium”, azaz „Te vagy Uram az én reményem, nem is érhet soha szégyen.” kijelentéssel zárja.
És ez nyilvánvalóan igaz.
Okkal-joggal mondhatja az igaz istenhívő ember.
A hit jó.
Az istenhit csoda.
A hit ugyanis „Olyasmiről
való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis igaznak tartunk.” ,
(Magyar értelmező kéziszótár/Éksz.) Vallási értelemben szintén az Éksz.
szerint: „Meggyőződés valamely
természetfölötti lénynek, illetve magának az abszolút létezőnek, Istennek a
létéről.”
Erre, az istenhitre épül, ennélfogva az istenhitnél több,
valójában megvilágosodás és beteljesülés az istentudás.
Amikor tudom, hogy minden Isten létét, valóságát bizonyítja,
amikor már nem csak hiszek benne, nemcsak az istenhit tölt be és tölt el, hanem
ezt megélve élem. Ha azonosultam Istennel, ha kimondva-kimondatlanul Hozzá
vágyakozom, Hozzá megyek, ha nem csak bízom Benne, hanem átélem, érzem is, és
ezt fenségesnek, ugyanakkor természetesnek élem meg, akkor eljutottam az istentudásig.
Akkor tudom, hogy Ő van minden felett, mindennél fontosabb, Ő a minden…
***
Az
istenhit tehát nemcsak felszabadít és megerősít, hanem megnyitja a kaput az
istentudás előtt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése