APOKALIPSZIS - MOST

(Üzenet az álmodni ébren is tudóknak)

     Ha megtudnánk, hogy bolygónkon az élet X napon – belátható időn belül! – megszűnik, vajon a jók még jobbak, a rosszak hirtelen jók lennének? Vagy még rosszabbak? Kétségbe esnénk? Siránkoznánk, imádkoznánk, netán tombolva dorbézolnánk?

     Sokan nyilván el sem hinnék, egyesek (az „itt és most” megszállottjai) pedig üzleti lehetőséget látnának benne. Félő, továbbra is kevesek tekintenék az Apokalipszis és más próféciák megjövendölte végidőnek. 

±±±

    „Közvetlenül a fejük fölött az égbolt széthasad. A becsapódó test félrelök néhány ezer köbkilométer levegőt. Városnyi vastagságú tűzcsóva irányul a Föld felé, hogy tizenöt másodperc múlva belédöfjön bolygónk testébe. A tízezernyi földrengés erejétől az egész bolygó megrázkódik. A félretaszított légtömegek lökéshulláma végigseper a Föld egész felszínén, minden emberi alkotást a föld színével tesz egyenlővé, minden útjába kerülő akadályt porrá zúz. A becsapódás helye körül a megolvadt kőzetből több kilométer magas hegyek emelkednek, miközben egy csaknem kétszáz kilométer átmérőjű kráter belsejében napvilágra kerülnek a Föld mélyen fekvő rétegei. Az olvadt sziklafal kifelé nyomul, felgyűrve a felszínt, mintha lassított felvételen figyelnénk egy meglibbentett, óriás takaró mozgását.”1

    
    Így is véget érhet a Föld kozmikus útja, s az ember – az univerzum méreteihez mérten – röpke és törékeny élete. Paul Davies, az University of Adelaide természetfilozófia professzora „Az utolsó három perc”-ben többek között azt kísérelte meg leírni, ahogy a Swift-Tuttle-üstökös nekiütközik a Földnek.

Amikor ugyanis 1993-ban a közelünkben járt, több tudós vélte úgy, legközelebb elhozza a végidőt. 

    „Azóta a pontosabb elemzések azt mutatják, hogy az üstökös valójában két héttel lekési a randevút a Földdel. Az elmaradt találkozó után valamelyest talán fellélegezhetünk. A veszély azonban nem múlik el teljesen. Előbb vagy utóbb a Swift-Tuttle-üstökös, vagy egy másik, hozzá hasonló égitest egészen bizonyosan eltalálja a Földet.”2 

   
     Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy számoljunk az emberi faj kihalásával. A vég bekövetkezik, előbb vagy utóbb, és így vagy úgy. Immár a figyelmeztetés is elhangzott, nem először, és nem egyszer; csak hát – félő – hiába, az ember botor módon megy a végzete felé.

±±±

⁴Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak.  Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki. ⁵A következő, a második vadállat, medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél igen sok húst! ⁶Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki.

⁷Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. (Dániel próféta könyve, 7, 4-7)

A próféta látomásában leírt képek protestáns3 biblia-értelmezők szerint Nebukadneccar babiloni (bábeli) királyt, a babiloni, a méd, a perzsa és a Nagy Sándor-i görög birodalmat szimbolizálják. A r. katolikus explikálás pedig – összhangban a protestánssal – szó szerint így szól4:

„4 Az első vadállat a bábeli birodalom, melynek gyakori jelképe a szárnyas oroszlán. A szárnyak kiszaggatása erejének megfogyatkozását jelenti.

5 A medve, az iráni fennsík jellegzetes állata, a médeket jelenti, akik közvetlen meghódítói voltak a bábeli birodalomnak. A három borda és az elfogyasztandó sok hús a meghódított országok jelképe.

6 A párduc a perzsa birodalmat jelenti.

7 Itt sok magyarázó a római birodalomra gondol. Azonban a 19-27. versek félreérthetetlenül Nagy Sándorra és a nyomába lépő utódaira mutatnak. A tíz szarv: a tíz Szeleukida király.”

Dániel is kért magyarázatot látomásaira.                                                         

²³A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. ²⁴A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. ²⁵Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra. (Dániel próféta könyve 7, 23-25)

Albrecht Dürer: Az apokalipszis négy lovasa (cca 1497.)

http://tuck.sfblogs.net/files/2012/12/Albrecht-D%C3%BCrer-The-Four-Horsemen-Apocalypse-probably-1497-98-painting-artwork-print-1024x684.jpg

     Nahát, Dániel titokzatos társa – súgja a folyton éber kisördög – még nem ismerte az EGYHÁZ véleményét… Persze lehet, hogy a Biblia tanult – katolikus és/vagy protestáns – exegétáinak van igazuk, s akkor Dániel látomásairól, mivel a régmúltra vonatkoznak, nyugodtan megfeledkezhetünk.

     Ne tegyük. Figyeljünk végre Jungra is:

     »A keresztények gyakran felteszik a kérdést: miért van, hogy Isten nem szól hozzájuk, mint ahogyan azt hitük szerint régen tette. Amikor ilyet hallok, mindig az a rabbi jut eszembe, akit megkérdeztek, hogy lehet az, hogy a régi időkben Isten olyan gyakran megmutatta magát az embereknek, ma pedig senki soha nem látja. A rabbi azt felelte: „Manapság már nincs senki, aki elég mélyre tudna hajolni.”

A válasz fején találta a szöget. Manapság mi, emberek annyira el vagyunk telve saját magunktól, és annyira belebonyolódtunk saját szubjektív tudatosságunkba, hogy elfelejtettük azt a régi bölcsességet, amely szerint Isten főképp az álmokon és látomásokon keresztül szól. A buddhisták a tudattalan fantáziák világát mint haszontalan illúziót elutasítják; a keresztények önmaguk és a tudattalan közé az egyházukat és a Bibliát helyezik; a racionalisták pedig még azt sem tudják, hogy  a tudat nem jelenti a teljes pszichét.

[…] Annak ellenére, hogy a katolikus egyház elismeri a „somnia a Deo missa” (az Isten által küldött álom) lehetőségét, gondolkodóik többsége nem tesz komoly kísérletet az álmok megértésére. Kétlem, hogy létezne akár egyetlen olyan protestáns értekezés vagy tantétel is, amely olyan mélyre ereszkedne, hogy az álmokban felfogható a „vox Dei” (Isten hangja). De ha egy teológus tényleg hisz Istenben, milyen hatalom nevében állítja, hogy Isten nem képes az álmok útján szólni?«5

    Miért ne lehetne a Dániel látomásában szereplő oroszlán, amelynek sasszárnyai voltak, a német birodalom, elsődlegesen a hitleri Németország például? Lehetett persze a sasszárnyú oroszlán a Nebukadneccar nevű testet öltött ördög és bábeli birodalma, és ugyanúgy, ugyanakkor Hitler, a gonosz újabb megtestesülése, s egy újabb Bábel. Hitler és pártjának fő szimbóluma ugyan a horogkereszt, de fölötte állt (s volt már jóval a horogkereszt előtt) az erőtől duzzadó sas…

A sasszárnyú oroszlán után érkező medve pedig akár a rejtélyes „Orosz Medve”…

Szovjet-Oroszország, majd a Szovjetunió szimbólumként a vörös csillag, a sarló és kalapács mellett ezt is megtartotta. Az orosz birodalom ideje különben sem a Szovjetunió hetven évére korlátozódott, s ennélfogva a medve sokkal inkább szimbolizálja létezését. Akár a sas Németország esetében, igazán ez a jellemzőbb, hiszen a birodalom egészének jelképe. 

A harmadik vadállat, amely „olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán”, lehet akár az Egyesült Államok, akár az USA példájára kialakuló gazdasági – politikai szövetségek (az Európai Unió, a Távol-Keleti Unió, aztán az Afrika Unió) szimbolikus látomása.

És akkor jött a negyedik. Ez „ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta a lábaival.”

Milyen lesz az előbb-utóbb megszülető Globális Unió?

Dániel még nem láthatott 22 évszázaddal ezelőtti látomásában (ha netán mégis, elmondani, leírni nyilván nem tudta) gépeket, komputereket és robotokat. Az ipari és katonai technikát és technológiát jelképező vasfogakat viszont igen. És láthatta a mértéktelen fogyasztást, a környezetszennyezést és a természetrombolást, olyan formában, hogy ez a minden korábbinál erősebb és ijesztőbb vadállat csak rág és eszik, majd a maradékot a földbe tapossa.     

     Hitlert az üdvözítőnek tartott demokratikus választások juttatták a hatalomba. Nem rettegett diktátorként, hanem csupán a német nép újabb felemelkedését – és világbékét! – ígérő vezérként fehér lovon léptetett a történelembe. Aztán egyeduralkodó lett, és győzött, és győzött, míg nem jött egy nála is kegyetlenebb újabb lovas. Tűzvörös paripán, akinek a többi nagyhatalom lehetővé tette, hogy „elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki”… Biztos, hogy nem Sztálinnak hívták, aki a Szovjetuniót szuperhatalommá, a Vörös Hadsereget (a vörös paripát) a világ egyik legerősebb haderejévé fejlesztette?

     A harmadik, az Egyesült Államok (Kína, Japán, az EU stb.) pedig elsősorban már nem háborúskodással, hanem gazdasági eszközökkel hódít, próbálja uralma alá hajtani a világot.

    Mérlegel és kereskedik, kemény protekcionista módszerek igénybe vételével.

    És mi következik ezután? Ma már a trendből is kikövetkeztethető, de Dániel próféta után mintegy három évszázaddal, Dánielhez hasonlóan  az Apokalipszis, A jelenések könyve szerzője mintha előre látta volna…

¹És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: „Jöjj!” ²És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.

³Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: „Jöjj!” ⁴És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.

⁵Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: „Jöjj!” És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. ⁶És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: “Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”

⁷Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szólt: „Jöjj!” ⁸És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott neki a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. (A jelenések könyve 6, 1-8)

±±±

     Az ősrobbanás pillanatában már valószínűsíthető, majd a Föld létrejöttét követően kiszámítható volt (lett volna), hogy idővel (és nagyjából mikor) az evolúciós lánc tetején megjelenik az ember… Aki majd eljut arra a szintre, amikor akarva-akaratlanul tönkre teheti létalapja egyik fő elemét, az anyabolygóját, ezáltal életterében az anyagot, s ennek következtében – vagy közvetlenül – önmagát is.

Történhetett volna mindez másképp? Mármint a teremtés folyamata, s lehetne más a lényege? Nevezetesen az, hogy az abszolút (vagy világ-) szellem az ősrobbanással nem indítja el azt a folyamatot, aminek eredménye az anyag, a tér és az idő (az ember és a démoni szellem/erő/tudat) létrejötte?

A mi ismereteink szerint csak ez, és csakis így mehetett végbe. Az eredendően meglévő ősszellem az idők kezdetekor (az idő születésével egy időben), vagyis közvetlenül kvázi eszmélését követően kifordította (kirobbantotta) a kvantumvákuumból az anyagot, ami aztán saját ellentétje, a rossz hordozója is lett. Tehát azt, amiben táptalajt és megnyilvánulási formát, idővel eszközt is talált az „ellentmondás”. Isten (az ős-, vagy világszellem) természetesen megtehette volna, hogy ezt nem teszi, s maradt volna az, ami „volt”, önmagában a szellemi, ami viszont így (a mi szemszögünkből nézve!) értelmetlen.

Ahhoz, hogy megnyilvánulhasson, hogy úgymond formát, teret és időt nyerjen, kellett a kvantumvákuumi ősrobbanás, ha úgy tetszik, a teremtés.                                                                                    

Az ősrobbanással a fizikai mellett a jelképes sötétség, az örök ellentmondás is eleve adott lett, de az anyag eredendően és alapvetően nem gonosz. Még a biológiailag élő anyag sem az. A csak ösztöneiktől vezérelt élőlények sem azok. Gonosszá a gondolkodó, mérlegelő, tudatosan cselekvő ember válhat. 
Az ember szerepe az abszolút szellem – Isten – szándéka, vagy érdeke alapján kettős lehet; eleinte és feltehetően örökké eszköz is, a fejlettség és függetlenedés kritikus pontja elérésétől pedig társ, vagy ellenfél a nagy – és végtelen – átalakító munkában.

A globalizáció megvalósításának reális lehetősége létrejöttével jutunk el erre a szintre. Ekkorra az emberi tudomány (technika és technológia) alkalmas lesz a Föld és az emberiség elpusztítására.

A Föld ugyan előbb-utóbb az anyag mozgása következtében mindenképpen megsemmisül, de nem mindegy, hogy hol leszünk akkor mi, illetve utódaink. Ha viszont mi pusztítjuk el az életet, például a környezetszennyezéssel, az értelmes életet a lélekrombolással, akkor biztosan tudhatjuk, hogy az ember a szülőbolygójával együtt, vagy előbb hal el, és jut a nagy – de nem a buddhista! – semmibe.    

±±±

(1.) nos? Persze, ha meguntad, nem akarod tovább olvasni, lehetsz apatikus. Hiheted, Isten megbocsát, a kiválasztottja úgysem te vagy. Ugyanígy, vélheted, a másiké, a gonoszé sem. Bármilyen vagy, rád tartozik. Ez a magánügyed, vagy pontosabban definiálva, az előjogod.

Hogyan döntöttél? Most már nem kutakodsz, inkább sodródsz, mint mások, tovább, akár legyen az a közöny iszapos pocsolyája? Az ösztönök hálójában, azok rabjaként?

Tudhatod, hogy van érzéked ahhoz, szemed észrevenni azt, látni, amit mások, – ami rejtett – mert neked íródott, hozzád szól, nem láthatnak. Lásd hát, tudd, amint a Szentháromság egy, hozzá kapu lehet az első, a második, a harmadik, de eme háromból az első, a második és harmadik.

Mondhatod, nem érdekel. Eddig sem tettél, ezután sem teszel olyat és azért, ami lehetséges, hogy ez, vagy az, hamis vagy igaz, bizonyíthatatlan milyen állítás, segítségeddel ne terjedhessen. 

±±±

A globalizáció, amikor a „Globális Unió” de facto létrejön, válaszút elé állít bennünket. Ez lesz az utolsó pillanat és lehetőség, amikor még választhatunk. Ha a világállam berendezkedése tőkés alapú, illetve meghatározó marad továbbra is a tőke gátlástalan működése, akkor elpusztulhatunk.

Megoldás lehetett volna a világkommunizmus, ha ez a formáció életképes. De nem az.

A kiutat, pontosabban mondva a kiút lehetőségét a teljes körű ökumé is jelenthetné. Az, amikor egyetlen vallás, ideológia, szervezet sem törekedne a kizárólagosságra, mások kirekesztésére, az egyedül üdvözítő szerep vindikálására. A deklarált teljes körű ökumenikus egymás mellett élésnek és együtt munkálkodásnak belső indíttatásból (is) történő elfogadása, majd gyakorlati megvalósítása aztán elvihetné az embert oda, amikor együttműködő társa lehet a világmindenség átalakításában, felemelésében Istennek.

Ez – a teljes körű ökumé – azonban, félő, nem valósul meg. Az ökumenikus mozgalmat úgymond hivatalosan is elindító, szorgalmazó és összefogó Egyházak Világtanácsa (EVT) ugyanis kinyilatkoztat, és ezzel több ezer vallási szervezetet, sok millió, sőt több milliárd tényleges vagy potenciális hívőt eleve kirekeszt.                                                                                                    

Az ökumenikus mozgalom egyik hittétele például így hangzik: „Az Úr Jézus Krisztus Isten és Megváltó.”. Nos, még a keresztények/keresztyének mindegyike sem tudja ezt így – úgymond szó szerint – elfogadni. Még Krisztus követői sem. Sőt, képtelen állításnak hangzik a kumráni – Holt-tengeri – tekercsek ismeretében6, s akkor hol vannak a zsidók és a muzulmánok, hogy az „örök világtörvény” vallásainak híveit már ne is említsük.

A pluralizmus is segíthetne – mondhatnók már-már gyermeteg naivitással.

Tételezzük föl: létrejön a vallási béke, megvalósul a vallások (és a hívők) békés egymás mellett élése. Csak hát akkor még mindig megválaszolatlan: mit tesznek a meggyőződéses ateisták? És mit tesznek az ateistákkal (a „pogányokkal”) a hívők? Ha ugyanis például a zsidók, a keresztények, muzulmánok nem akarják jobb belátásra bírni (megtéríteni) őket, akkor tulajdonképpen már nem is igazán zsidók, keresztények és muzulmánok.

Feltehetően azonban ezekből az ellentétes csomópontokból még nem lesz Armageddon, vagyis nem ezeken a csatamezőkön zajlik majd a végső összecsapás. A színhely a Föld bolygó egésze, a „globális falu”, amikor már körvonalazódott (esetleg már létre is jött) a „Globális Unió” komplex rendszere. Az ideológiai háttér: a vallás (a megkülönböztetés miatt nevezzük hagyományos vallásnak) és az új – átfogónak ígérkező – elmélet, amit majd „kozmovallásnak” vagy holisztikus világnézetnek (vagy valami másnak) titulálnak. Ez azonban nem más, mint ateizmus, látszólag tudományos ateizmus, amire a „lelki szegények” megnyerése céljából kvázi vallásos köntöst borítanak, az „úri társaságnak” pedig áltudományos maszlaggal körítve tálalják.

    A Sátán, illetőleg a sátáni Istenhez hasonlóan megszemélyesíthető, illetőleg megszemélyesülhet, de nem személy (nem a földre űzött „bukott angyal”), hanem az emberrel veleszületett két meghatározó fundamentális ösztön, a hatalomvágy és a szexuális ösztön is, ha az ember nem szorítja törvényes és morális korlátok közé. Aztán a mondhatni klasszikus rossz tulajdonságaink (hiúság, irigység, gőgösség, egoizmus stb.) gyarapítják az egyénben. A társadalom pedig akkor lesz ördögi, ha teret nyer a túlzó nacionalizmus, pláne ilyen-olyan fajelmélet (netán társadalmi küldetéstudat), a sovinizmus stb., s ugyanígy a közöny és az igénytelenség is.

A sátáni tehát magában az emberben, a társadalomban, valamint az egyént és a társadalmat irányító, ellenőrző, befolyásoló rendszerben van. Olyan is, és ott is van, ahogy Czakó Gábor írta le – Hamvas Bélát idézve – egy politikai publicisztikájában.8  »Mi a sátán? Hamvas Béla azt mondja, hogy a személyiség démona, a személytelen gazdasági, társadalmi s egyéb “törvények”, az “apparátus”, a “fejlődés” érvényesülése, ami csak úgy működik, miután ő maga személytelen, ha az emberek teret adnak neki önmagukban, s dolgoznak helyette, mint hivatal, mint törvényszerűség, mint hatalom, mint “tudomány”, mint párt, mint eszme, mint piac, mint tőzsde stb.«

Két jól elkülöníthető részre szakad az emberiség.

Az egyik – számuk szerint kisebbik – rész földi értelemben igen jól él, mondhatni paradicsomi körülmények között. A tőke vélt urai (azért nem valódi, mert a „kutya vezeti a gazdáját”) tartoznak ide, s lesznek a meghatározók, aztán a kiszolgálóik; tudósok, kutatók, vezető menedzserek, kedvezményezett művészek. Az új „papság”: média sztárok, politikusok, politológusok és egyéb specialisták.

A másik a köznép. Az elkábított fogyasztók, akik azért dolgoznak, hogy több pénzt kapjanak, amin megvásárolhatják azt az árut, amivel tovább butítják őket.

Róma lesz ez – Róma után 2 ezer évvel, globális méretekben. A római – globális – birodalom, élén (ami nem feltétlen jelenti a nyilvános hatalomgyakorlást) az újjászületett Néróval (nérókkal), akinek a száma lehet, hogy éppen – a héber ábécé betűi számértéke szerint – 666.

¹¹És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. ¹²Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. ¹³Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; ¹⁴és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. ¹⁵Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. ¹⁶És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelölhessen meg, ¹⁷és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. ¹⁸Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat. (A jelenések könyve 13, 11-18)

±±±

      A „Globális Unió” kialakulási időszakában, akárcsak 2 ezer évvel ezelőtt Rómában, törvényes állapotok lesznek. A jogszabályokat (és az úgynevezett közerkölcsöt) egyesek megszegik, amiért így vagy úgy megbűnhődnek, míg mások továbbra is büntetlenül megszeghetik, de ettől függetlenül általában jellemző lesz és marad – legalábbis addig, míg a rendszer működik – a törvényesség. A gyülekezési, egyesülési, szólás- és sajtószabadság sem sérül számottevően, és elvileg bárki fordulhat sérelmeivel a nyilvánossághoz. Úgy-ahogy érvényesülnek az emberi jogok. Deklarálják, hogy mindenki egyenlő, s hivatalosan nem ismerik el ugyan, de gyakorlatilag tudomásul veszik, hogy továbbra is vannak egyenlőbbek.

A látszólag már-már tökéletesen liberalizált világgazdaságban szabad lesz a piac, és virágzik, majd dúl (!) az álságos szabad-kereskedelem. Semmi sem állhat útjába a multinacionális tőke szabad áramlásának.

Minden törvényi előírás nélkül – csupán racionális gazdasági háttér okoktól meghatározottan – soha nem tapasztalt mértékben és hatékonysággal folyik majd a totális agymosás. A fogyasztók, tehát az emberiség túlnyomó többsége, relatíve elképesztően igénytelenné silányul. Dolgozik, hogy pénzt keressen, mert kell a részletek törlesztésére, és amin megveheti és megveszi a mindennapi fogyasztási cikkeit, szolgáltatásait (amit a rendszer működése érdekében ugyanúgy meg kell kapnia, mint a rómaiaknak kellett a „kenyeret és cirkuszt”).                                                      

     A gazdaság meghatározó része a multinacionális cégek tulajdonába kerül.

Ezzel véget ér az első szakasz.

Még kettő lesz hátra.

A második is már jó ideje megkezdődött.

Jellemzője: a totális elanyagiasulás.

Az öntörvényű tőke és az emberben az ősi ösztön működik: létezni, élni, szerezni, győzni. Nem hogy szégyen lenne a harácsolás (amit szemérmesen most még gyarapodásnak neveznek), hanem dicséretes idea. Hozzá egyelőre még körítés is járul: gondoskodni kell a családról, a gyerekekről, unokákról; nem tudni, mit hoz a holnap; mindenki, kinek esze van, ezt teszi, és így tovább…

Ha a fogyasztás (a kereslet) nő, akkor többet kell termelni, ami több munkahelyet és magasabb béreket jelent; vagyis még több fogyasztót, nagyobb keresletet. És még többet, és még többet, a határ a csillagos ég. Ebbe az állam, az egyház, senki ne avatkozzon be, nem is teheti, mert… A restrikció nem csak sérti a szent szabadságjogokat, hanem hátrányos is (a tőke szabad működésére).

Nem fegyverkezni kell, és nem háborúkra van szükség, hiszen az csak a fegyvergyárosoknak és -kereskedőknek, a hadvezéreknek és néhány agyament politikusnak jó, nekik is csak ideig-óráig, hanem vásárolni (fogyasztani), termelni (pénzt keresni), és újra vásárolni. Habzsolni akár, élni és élvezni az életet. Lehetőleg ma és mindent, itt és most.

Még többet! Akár az alantas ösztönök felkorbácsolása árán. (Ha menne másképp, akkor is így kell, mivel így hatékonyabb.) Eddig szégyenkeztél, ha megnéztél egy pornófilmet? Egyelőre még pirulj (nem muszáj!), kukkolni azonban már szabad; nézd a Való Világot és/vagy a Big Brother-t. Ne aggályoskodj, ezt teszi a pszichológus, még értékeli is a vitaműsorban, jópofizik róla a politikus, és bemegy közéjük az ismert színész és rendező. Meg a pornószínésznő. (Ezután már az anyja vagy a nagynénje nem szégyelli, hogy mi lett abból a helyes kislányból… Holnap már neked sem kell szégyellned, ha nézed és élvezkedsz az éjszakai horror és/vagy pornográf műsorokon.)

Szabadság, egyenlőség, testvériség! – Kell ennél több és szebb? (Persze, hogy kell: minden kell!)

A másság szép… A homoszexualitás is természetes és szép. Már régen nem teszel gúnyos megjegyzést rá. Tudomásul veszed, hiszen nem vagy te mucsai. Hadd házasodjanak, ehhez minden törvénytisztelő embernek joga van; csináljanak gyereket is… Nem, azt nem tudnak; de örökbe fogadhatnak, és felnevelhetik. Ez, ugye, még mindig tisztességesebb, sőt, nemesebb tett, mint nem gondolni a népesség megtartására. (A fogyasztói társadalom megtartására és növelésére!)

A szabadságjogok kiterjesztéséhez és érvényesítéséhez természetesen hozzátartozik a könnyű drogok szabad fogyasztásának legitimálása is. A szabadságjogok (a tőke szabad érvényesülésének jogai) ugyanis szentek és sérthetetlenek. 

¹Odaajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, ²akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói”, ³És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, ⁴az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, ⁵és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”. ⁶Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. (A jelenések könyve, 7, 1-6.)                                    

±±±

     Kellemetlenkedő lelkiismereted megnyugtathatod: továbbra is nemi eltévelyedésnek minősül a szodómia, büntetendő a nemi erőszak, tiltott a pedofilia. Liberalizálták ugyan a könnyű drogok fogyasztását, de büntetik az igazán – és azonnal – ártalmas kábítószerek illegális előállítását és árusítását. Elégedett lehetsz, mert még szigorítottak is egyes államokban a Büntető törvénykönyveken; bűncselekmény lett például a családon belüli erőszak, még a kutyádba sem rúghatsz bele, s komoly pénzbírsággal sújtják a nyilvános helyen történő dohányzást.

Szép világ ez, és a lehetséges világok legszebbike lesz. Olyasféle, ahogy a kozmovallás apostola még a 20. század vége felé megálmodta:

„A ma ezoterikus hullámként emlegetett társadalmi jelenségek (a keleti vallásfilozófiák iránti hatalmas érdeklődés, a szellemidézések újraélesztése, régi gyógymódok hivatalosság tétele stb., stb.) mind azt mutatják, hogy a jövőkutatóknak igazuk van; hamarosan létre kell jönnie a kozmovallásnak, mely mindenből az Igazat és a Legjobbat fogja magába olvasztani, és Isten fölé az embert helyezi, az ember fölé pedig új istenként a természetet, a kozmoszt, mely egyáltalán nem olyan tudattalan anyag-energia csomó, mint azt sokan képzelik.”

Fölül a természet (megőrzendő, védendő szülőanyánk), alatta a középpontban pedig az ember, és minden érte – érted – történik; legalábbis így hiszed, ha bedőlsz a Nagy Ámításnak.

±±±

(2.) Mindez talán csak bugyuta fecsegés? Te mit gondolsz? De magadnak csak te adhatsz választ. Megmentheted a világot? Magadat legalább?

Mindenképpen segíthetsz másokon, legalább szeretteiden, ha akarsz. Nem hiszed? Nem szabad beavatkozni? Látszólag közönyösen reagálsz, valóban fogadni, értelmezni akarod a kapott üzenetet. Jeleket akár, ha úgy tetszik.

Addig élj, fogadd meg, úgy rendezd ügyeid, tégy bármikor és bármit, persze, jót, hogy szégyenkezés nélkül vállalhasd mindig mindezt, a saját teljességed következményeit.

±±±

A nagy történelmi egyházak hallgatólagos fegyverszünetet kötnek, tovább tárgyalnak az ökumenikus együttműködésről (a zsidó vallás és az iszlám képviselői már megfigyelői státusszal rendelkeznek), optimista nyilatkozatokat adnak ki. Össze kéne fogniuk ugyanis a gombaként szaporodó szektariánus csoportok ellen, ha (erről ugyan a nyilvánosság előtt nem beszélnek) győzni, de legalább állásaikat megtartani akarják. Ettől függetlenül továbbra sem engednek merevségükből, és defenzívában maradnak. Közben óriási regionális és központi uniós támogatásokat vesznek és élnek föl.

Még a két fő erő, a teizmus (meg a változatlanul csendben terjeszkedő „örök világtörvény” vallásai, eszmerendszerei) és a tudományos ateizmus (a „kozmovallásban” és az úgynevezett holisztikus világnézetben jelentkező gyakorlati megnyilvánulása) között is valamiféle egyezség jön létre. Igen szűk körben ismert szakmai, tudományos fórumokon elméleti vitákat folytatnak ugyan, ezekről néha ezt-azt – szűrt ismertetőket – a nyilvánosság elé engednek, de számottevően nem támadják egymás hadállásait. (Maguknak ezt, mármint azok, akikben még maradt valami az élő lelkiismeretből, a békesség megtartásának fontosságával indokolják.)

Viszonylag békés időszak ez.                                                                 

Relatíve békés, ahogy a szegénység is. Nem tudják felszámolni a terrorizmust, és a helyi konfliktusforrásokat sem. Akik a terroristák merényletei, vagy a helyi háborúk következtében veszítik el életüket, vagy nyomorodtak meg egy életre, azoknak természetesen ez abszolút kín és halál, de sokmilliárdnyi földlakó minderről nagyon keveset tud. Annyit, amennyit megéri a tévéállomásoknak közvetíteni. S mivel ez a nézettséget különösképpen már nem befolyásolja, illetve a tulajdonosoknak más az érdekük, nem éri meg.

Erre az időszakra idővel – rövid idő múltán – úgy emlékezik az emberiség, hogy a boldog béke korszaka volt.

Még működik a globális piacgazdaság. Még dolgoznak és fogyasztanak az emberek.

Az emberek, akik – már, akik veszik a fáradságot, hogy ezen gondolkodjanak – picike embernek, hangya-embernek érezhetik magukat. Boldog hangya-emberkének, hiszen nem csak a napi betevőre (összkomfortra) futja, hanem kedvtelésekre is marad idő, és van pénz (ami, persze, mindig kevés).

De – bizony – csak ember-hangyák (vagy ember-tücskök).

Ez, ennek a fejekbe, lelkekbe, a teljes személyiségbe történő plántálása a másik nagy ámítás. Így sikerülhet ugyanis a személyes felelősségtudatot elkenni. Így érhető el, hogy az embernek eszébe se jusson: tenni kéne valamit a bűn tobzódása ellen. Ha pedig netán eszébe jut, a következő gondolata a kiábrándultság, vagy az legyen, hogy senki-semmi emberkeként úgysem tud semmi érdemit produkálni.

Persze, az is felmerülhet, hogy a saját környezetében tudna, ha akarna. Csak hát ez a legnehezebb. Meg aztán miért, hiszen a szomszéd, a munkatárs és a főnök, a házbizalmi és a képviselő, a tévéből ismert ilyen-olyan hírességek mind és mind a mának élnek, szépen mondva. Csúnyábban: egoisták, önzők, és minden, ami ebből következik.

A nagy parázna pedig él, virul, tobzódik…    

     De aztán egyszer csak beüt a krach, ami felerősíti a harmadik – a végső – szakasz sajátosságainak érvényesülését.

Már a 20. század utolsó harmadában megjelentek, majd egyre szaporodtak a jelek: társadalmi és természeti katasztrófák. A társadalmi, politikai „átrendeződési” folyamatok jellege is megváltozott, amellett, hogy számuk sok lett, és már-már időben úgymond egymásba folytak. Nem tört ki ugyan újabb világháború, de Vietnam után jött Afganisztán, Irak és a többi. Összeomlott a szovjet birodalom, majd szélesedett, „radikalizálódott” a terrorizmus.

Mind szélsőségesebb az időjárás, s következménye: tragikus aszály és szárazság, vagy éppen tragikus esőzések és ár-, sőt özönvizek. Hurrikánok, tájfunok ott is, ahol korábban legfeljebb – néha-néha – szélvihar ijesztgette az embereket. Földrengések, szerte a világon fokozódó vulkántevékenység.

Járványok, új, és már véglegesen leküzdöttnek hitt, hirdetett betegségek ütik fel ismét a fejüket.

Csernobil már csak hab a tortán. Ezt emberi mulasztással magyarázzák, ami a közvetlen kiváltó okot nézve talán igaz is; a mélyebb, a valóságos ok azonban a felelőtlenség, a pénz- és hatalomvágytól megrészegült ember esztelensége. Ahogy az volt az összes nukleáris robbantás is.

Mindez azonban csak előjáték.

±±±

(3.) Hiszed, van Isten, transzcendencia vagy a világszellem; volt kezdet, miből keletkezett, és teremtetett, lett a folytatás, a mindenség. Lehet, hogy sátáni a kérdés: a sátáni a vég? Isten – mindenség, és a sátáni a vég, aztán semmi?

Nincs, miért örvendjünk? Talán most, mert nem tudhatjuk, velünk még ma, vagy holnap, főleg veled, bármi történhet. Vagyunk tehát a most, és tovább már te sem tudhatod, hogy ebből mi lesz, hiszen rejtve volt és van.

Nem számít, ez nem olyan adottság, ami kezelhetetlen, mivel muszáj együtt élned.

Elfelejtheted? Nem kell, hogy magadon segíts, vagy bárkin, hogy rettegj, és mások, kik félnek is, nem is, megtalálják, kitől kérhetik: segíts?

Kell viszont, hogy – kevesen, vagy sokan bármit mondjanak és tegyenek, higgyenek – mindenkor, minden helyzetben, mindenütt Isten és mi örökkön örökké legyünk.

±±±

Vészesen csökken a nyersanyag, bolygónk – a holisztikusok által piedesztálra állított Földanyánk – erőtartaléka. Az olaj, a szén, de még a vasérc is, a műanyagok legfontosabb alkotóelemei mind-mind kifogyóban.

A multinacionális konglomerátumok természetesen nem várják meg a végzetes katasztrófa bekövetkeztét; megelőzési szándékkal – ó, nem a termelés optimalizálására, hanem fordítva – extraprofitra törnek, hogy abból és azzal félreállítsák a tényleges és potenciális versenytársaikat. Emberi léptékkel mérve gigászi küzdelem bontakozik ki az immár globális piac újrafelosztása (kevesek általi birtoklása) érdekében, aminek kísérőzenéje az emberi agyak intenzív kiürítése, a termelő-fogyasztó tömeg teljes befolyásolása.

Sokan meghalnak a nem vagy nehezen gyógyítható betegségek, járványok, a katasztrófák, fegyveres összecsapások (nagyobb és kisebb – főleg helyi – háborúk, terrorizmus és ellencsapás) következtében. Az emberiség nagy része azonban életben marad – fizikailag. (Sőt, az élők számaránya nő, s számolni kell majd a túlnépesedés következményeivel is.) A fizikainál azonban sokkalta több lesz a lelki halott. Hogy valóságosan mennyi, az felbecsülhetetlen. Milliárdnyi embert kábít, butít el, zülleszt bér- és fogyasztói rabszolgává a globális posztimperializmus.

Az új, a „globális birodalom” (a „negyedik királyság”) az „egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza”. Sikerülhet neki, mert az új fegyverek és stratégiák (a marketing, a reklám, a szappanoperák, a multimédia, az értékesítési módszerek stb.) azonnal hatásosak, hosszú távon azonban maradandóan és átfogóan hatékonyak.

    De ez sem lesz örök életű.

±±±

    ⁸Egy másik angyal követte őt, aki így szólt: “Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet”. ⁹Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: “Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, ¹⁰az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt, ¹¹gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. ¹²Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. 13És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket”. (A jelenések könyve, 14, 8-13.)

    Hódít és egyre elfogadottabb lesz az „itt és most”, a vigaszra kiéhezett lelkek kábításával is üzleti haszonra spekuláló szekták (egyháznak álcázott üzleti vállalkozások és kókler gyógyítók) álságos életszemlélete és gátlástalansága. Szerezd meg, amit tudsz; használd ki maximálisan lehetőségeidet – mondja, szajkózza körülöttünk a világ, s épül be úgy a tudatalattinkba és a tudattalanunkba, hogy már nem csak itt és most, hanem mindig és mindenütt, már álmunkban is meghatározó lesz.

    A „társadalmi evolúció” (A legjobbakat az élre!) mindenre feljogosít, különben is az egyéntől független törvényszerűség ez, tehát – hiheted – nincs közvetlen felelősséged. Sőt, éppen fordítva; azért felelsz, hogy mindenből a legtöbbet és a legjobbat (ami, persze, relatív, az adott kor, kultúra által meghatározott) hozd ki. És így valóban kiválasztódnak a leghatékonyabb menedzserek. A tömeg pedig csak hajt a több pénzért, a még több bóvliért.

    A család, mint összetartó és megtartó intézmény, szétesik. Az emberi kapcsolatok meghatározója az „itt és most” életstílus diktálta (tőkésíthető) érdek.

    Mindent szabad, amit nem tilos. (Az „egyenlőbbek” még ebből is kapnak engedményt…) Élj „itt és most”; s az emberiség sleppséggé süllyedő többsége imádja az aranyborjút, a szabadságnak mondott szabadosságot, a fogyasztásnak álcázott habzsolást, a jogérvényesítés és a lehetőségek kihasználása harmóniájának hazudott gátlástalanságot.

    Természetesen az elit sem más, csak másutt, elkülönülve szolgálja urát.

    Többen nem élik, nem éljük már ezt meg, s akkor talán szerencsésnek is mondhatjuk magunkat. Félő azonban, hogy gyermekeinkre és az ő gyermekeikre, szeretteink közül többekre ez a sors vár.     

http://faceportal.hu/wp-content/uploads/2014/02/fekete_lyuk.jpg

---

1 Paul Davies Az utolsó három perc; 13. o. – Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1994

2 I. m.: 13-14. o.

3 BIBLIA Magyarázó jegyzetekkel; 1009. o.

4 BIBLIA (Hatodik, átdolgozott kiadás) Kiadó: Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest, 1991; 1029-1030. o.

5 C. G. Jung Az ember és szimbólumai; 102-103. o. – Göncöl Kiadó

6 Ld. többek között Barbara Thiering Jézus, az ember és A könyv, amelyet Jézus írt – János evangéliuma c. köteteket (Gold Book)

8 Czakó Gábor Fasiszta kommunizmus; Magyar Nemzet Vélemény rovat, 2002. 05. 03.