PERSZONÁLIS TEIZMUS

Ajánlás:

ha elkötelezett hívő (egy adott – bármelyik – vallás követői közé tartozó) vagy, ne olvasd el, mert félő, hogy a Sátán vigyorgó képét fogod látni.

Ha istentagadó vagy, akkor elolvashatod.

Ha szkeptikus, agnosztikus, botladozó, tévelygő istenkereső vagy, akkor ez – az alábbi – neked íródott. Fusd át legalább, nem hosszú, majd később, ha érdekel, újra és újra, aztán gondolkozz el rajta…

AZ ISTENTUDÁS FELSZABADÍT ÉS ERŐSSÉ TESZ!

PERSZONÁLIS TEIZMUS

(Avagy a vallástalanok vallása)

Elöljáró
 

megjegyzés a fundamentalizmust és/vagy annak szentesített interpretációit szorgalmazó ábrahámita (zsidó, keresztény és iszlám) vallások elkötelezett hívei részére.
Talán nem is sejtitek, de annak ellenére, hogy az ateizmus végóráit éli, a New Age, különösen annak szalonképessé fabrikált irányzata, az integrálpszichológia valószínűleg hamarosan meghódítja a Nyugatot, és nem zárható ki, hogy belátható időn belül az egész világot. Feltehetően nem alakul szervezett vallássá és egyházzá, de – sőt, többek között éppen ezért - meghatározó hatással lesz mindenre és mindenkire.
Ti – és a profi hittudósokkal, főállású papokkal, eszközzel, pénzzel ellátott egyházaitok, vallási szervezeteitek – mit tesztek ellene? Én, aki most még tök egyedül vagyok (hitem szerint persze bírom Isten támogatását) a perszonális istenhitet ajánlom egyik választási lehetőségként…

Alapok

1. Isten van; a valóságos és lehetséges többféle isteni megnyilvánulás, akár megtestesülés ellenére bizonyíthatóan egyetlen Isten van.
2. Az ember különleges élőlény. (Lásd! az Ember c. röpiratot)
3. Nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Isten bármit parancsba adott volna. (A világ történései inkább azt sejtetik, hogy Isten „vár”, „elvár”, „remél”, „lehetővé tesz”, azért, hogy az ember boldog legyen, és igyekezzék hozzá haza… - vélem én.)
4. Nincs semmiféle tabutéma, kerülendő kényes kérdés.
5. Nincsenek gúzsba kötő dogmák.

Lehetséges kapcsolat Istennel

1. Az ego leépítésével, legalábbis átmeneti háttérbe szorításával az ember eljuthat a legmélyebbre, és akkor felteheti a kérdéseket: Ki vagyok én? Mit akarok? Miért élek? Miért, miért, miért…? A saját lelkiismeretével társaloghat a velünk született fundamentális ösztönök és belénk nevelt (vert) előítéletek, célkitűzések befolyása nélkül.

Olyan ez, mintha valamiféle felsőbb (transzcendentális) entitással beszélne.

Istennel? (A buddhisták Buddhával?) A saját képünkre - a Teremtő és az Ember által közösen - teremtett Ádám lelkével?

Mindegy; a kérések és a válaszok, no meg persze az élmény a fontos.

2. „Beszélgetés Istennel” (Meditációs módszer.)

3. Ima. (Egyedül, lehetőleg zavaró hatások, zajok nélkül. Megerősítési és segítségkérési céllal; őszintén, nem félve az önmagunkkal szembeni kegyetlen nyíltságtól sem.)

Életmód

-      Nem fáklyásmenet, de megéri, hiszen az ember végre választ talál minden fontos kérdésre, felfedezheti a földi (testi) élet végső célját, értelmét, és megnyugodhat.

-      Látni, tudni kell, hogy valóban mindennek van célja, mindenben van valami jó is, és minden mögött jó van, minden után jó jön. (Nemcsak arról van szó, hogy például dideregsz a hidegtől, és arra gondolhatsz, hogy hamarosan meleg helyre kerülsz, vagy neked legalább van ruhád; erről is persze, de ennél jobb, hogy érzel, minősíteni, ha szükséges, változtatni tudsz. És nem maradtál, soha nem maradtál magadra. Kiszolgáltatott vagy, de ha akarod, Isten, a te istened segítségével jobbá, mássá formálhatod életed folyását.)

-      Észre kell venni a mindenben, főleg a természetben jelenlévő szépet és érdekeset, ami akár értelmet adhat a mindennapoknak.

Norma

1. Élj úgy, hogy azzal ne árts!
2. Világodat tedd szebbé és jobbá!
3. Azonosulj Istennel!

Részletesebben:

1. Élj úgy, hogy azzal ne árts!

2. Világodat tedd szebbé és jobbá!

3. Legyél türelmes, megértő és megbocsátó, de ne hagyd, hogy rászedjenek (közérthetőbben mondva „megvezessenek”)...

4. Tudd és valld: akkor valósul meg az elsődleges – immár Istennel közös – cél és akarat, ha a teremtett azonosul teremtőjével, és akkortól már nem marad más hátra, mint közös munkálkodás örökkön örökké.

5. Isten országa (de a sátáné is!) itt lehet, bennünk és köztünk…

6. Mindent szabad, ami nem tilos.

7. Mindezekre építkezve élj úgy, ahogy jólesik.

Ez azonban nem égi parancsolat-gyűjtemény! Ha elfogadod, akkor elfogadtad. Ha nem, akkor fogalmazz meg ezeknél jobbat, átfogóbbat, követhetőbbet. Úgy, ahogy jónak látod…

Kapcsolódás

Ha a lelkiismereted engedi, ha nem okoz pszichés zavart lelkedben, elmédben, ha megnyugtat, ha jó, akkor bármelyik teista egyház, felekezet, közösség tagja lehetsz.

Bár az, akit áthat az igaz istenhit, sehol és sosem érzi magát egyedül, hiszen Isten mindig és mindenütt ott van vele, de miért ne lennél bármilyen normális közösség tagja, ha ettől jobban érzed magad? Lehetsz. Hasonszőrűekből akár saját csoportot is szervezhetsz; beszélgessetek, vitatkozzatok, szeressétek és segítsétek egymást, de vigyázzatok, nehogy egyházzá (pláne államegyházzá) alakuljatok, mert az akkor már fából vaskarika lesz. Nemcsak a személyes jelleg vész el, hanem természeténél fogva megmerevedik, dogmákat állít föl, követhetetlen lesz, ráadásul el kell tartani a – pozíciójukhoz, hatalmukhoz görcsösen ragaszkodó - főállású alkalmazottakat…

Szent íratok

Tóra, Biblia, Korán stb.

Olvasd, ismerd meg; ha lehet, amit lehet, azt adaptáld. Magadba, magadnak mindazt, amit elfogadsz és jónak látsz.

Javaslat: ne betű szerint értelmezd, hanem keresd a szellemiségét, igaz üzenetét.

Struktúra (egyház, szervezet)

-      Nincs. [Mivel senki, semmi nem tiltja, természetesen lehet közösségbe tömörülni, mint tették hajdan a valóban a jézusi tanítást követő őskeresztények, és ez akár perszonális istenhívők vallási közösségének is nevezhető. Ha azonban ez a csoportosulás egyházzá alakul, a perszonális teizmus pedig valóban (szó szerinti) vallássá, akkor… Nos, akkor az már nem lesz perszonális istenhit, igazán nem is perszonális vallás, hanem valami más.]

-      Te vagy a laikus hívő, a képzett teológus (istenhited filozófusa) és a gyóntató pap.

-      Isten van, és te is vagy. Fontos, hogy egymásra találjatok, egymást megtaláljátok, egymást segítsétek.

Külsőségek („liturgia”)

Ha neked jó, akkor miért ne?

-      akár házi oltár a lakás valamelyik zugában;

-      imasarok (hely, ahol relaxálhatsz és meditálhatsz, ahol könnyebben megy a gondolkodás és a hited, az istenélmények megtapasztalása, átélése, feldolgozása);

-      böjtölhetsz is, ha jól esik;

-      templomba, zsinagógába, mecsetbe, bármelyik vallás közösségi helyére bemehetsz, oda járhatsz, ha hagynak…

Szabad ember vagy, szabad akarattal!

***

Következtetéseim:

1. Nem szenvedni születtünk a Földre, hanem azért, hogy éljünk, jól és boldogan; gyarapodjunk tudásban és javakban.
2. Semmit nem kell megtagadni, sőt nem ajánlatos megtagadni, pláne elvetni, ami emberi.
3. Feltételezésem szerint a mennybéli élet olyan, legalábbis hasonlíthat ahhoz, amit az igaz, teljes szerelemben élő emberpár a szerelmeskedés során átél és megél, értve ez alatt a tökéletes kielégülés utáni megnyugvást is. Már csak azért sem lehet ellentmondás a menny és a szerelmen alapuló szexuális együttlét (ami, ugye, kizárólag az ember kiváltsága!) között, mert ez az egyesülés, az együtt átélt élmény spirituális megvilágosodást is eredményezhet.

A TÖRVÉNYALKOTÓ, AVAGY AZ ATEIZMUS HALÁLA

A TörvényALKOTÓ, avagy az ateizmus halála 

Mottó: Az evolúció nem isten, hanem Isten eszköze és módszere…

I.

Manapság ugyan nemigen ildomos Marxra, Engelsre, Leninre hivatkozni, de jobb híján kénytelen vagyok. Ők bizonygatták ugyanis a leghangosabban, esetenként ellentmondás nem tűrően, hogy a világ anyagi, és a tudattal (ami alatt nemcsak az emberi tudat, hanem általában az eszme, a szellem is értendő) szemben az anyag az elsődleges.

A dialektikus materializmus kinyilatkoztatta – Lenin megfogalmazásában – „Nincs a világon, csak mozgásban lévő anyag, a mozgásban lévő anyag pedig nem mozoghat másképp, mint térben és időben.” Az anyag alatt természetesen nemcsak a tapintható, látható holt anyagot (ami valójában, ugye, nem igazán holt, hiszen állandó mozgásban van) kell érteni, hanem az objektív valóságot – a dialektikus materializmus szerint természetesen.

Lenin ezt így mondta (vagy írta): „Az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben feltáruló, érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzeteinktől függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgál.” A lényeg, hogy mi emberek tudunk róla, sőt vizsgálhatjuk, elemezhetjük is, de tőlünk függetlenül van.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjA8IqqxFRNAEmpR-0uF78ZqN5aZIwMslajit60L6FI3PBL8BnqRXJ0dFivspSZHxZcBBZ84EZHO1k_PPNLWPv-_9byhrlKp5w-0SmzwgDKpxyRkQrCkMKNZ7jxq3s4u4x-uumZftYznQS/s1600/BigBang.jpeg

Ha tetszik, ha nem, el kell ismerni, hogy a dialektikus materializmus állításaiban is van igazság. Lenin ugyan nyilvánvalóan semmit nem tudott a Big Bang (Nagy Bumm) elméletről, de azzal tökéletes összhangban van azon kijelentése, hogy „a mozgásban lévő anyag pedig nem mozoghat másképp, mint térben és időben”, hiszen mielőtt anyag lett volna, tér és idő sem volt. (Az univerzum keletkezését magyarázó – legelfogadottabb – Nagy Bumm-teória szerint ugyanis az anyag, a tér és az idő az ősrobbanással jött létre. A kozmológia és különösen a kvantumfizika ugyan már feltételezi, hogy addig is volt és történt valami – abban a nagyjából dobókocka nagyságú szingularitásban, amiből az univerzum lett -, de az nem atomos anyag, nem is az ismert energia volt, és nem a téridőben zajlott, nyilvánvalóan, hiszen akkor még nem volt anyag, tér és idő.)

Tény az is, hogy a „mozgásban lévő anyag” mozgása, változása természeti, anyagi törvények, törvényszerűségek szerint történik. Ha ezek az idő múlásával és az univerzum tágulásával elképesztően naggyá terebélyesedett térben netán némileg módosulnak is, a meghatározó lényegük ugyanaz marad. A gravitáció például kétségtelenül mindenkor és mindenütt gravitáció. Bár Einstein relativitáselmélete az úgynevezett Newton törvények (a tehetetlenség, a dinamika és a hatás-ellenhatás törvénye, valamint az erőhatások függetlenségének elve) örökkévalóságát megingatni látszott, de végül is csak a teljes valóságról alkotható képet tette árnyaltabbá.  

II.

A kérdés most az, hogy ezek a természeti (anyagi) törvények és a természetben, az anyagi valóságban érvényesülő törvényszerűségek a mozgásban lévő anyag „szülöttei”, az anyagból származnak-e, vagy netán az anyag „mozgatói”, az anyagot léteztető szabályszerűségek?

Nem lehetnek az anyag származékai még akkor és azért sem, ha netán a „mozgó anyag” előtt „mozdulatlan anyag” volt, mert ahhoz az anyagnak mindenképpen meg kellett volna mozdulnia még akkor is, ha netán mindenható (mindenre képes) lett volna, hogy valamit létrehozzon. Ez a „legelső megmozdulás” pedig bizonyosan már valamiféle szabályszerűség, alias anyagi törvény, törvényszerűség alapján ment volna végbe.

Az anyagi/természeti törvény (szabályszerűség) tehát – legalábbis elvileg – előbb volt, minthogy mozgó anyag lett volna.

Persze – nem tudjuk ugyan, de – mondhatjuk, hogy egyszerre lettek, sőt még azt is, hogy voltak öröktől fogva, vagyis mielőtt idő (plusz tér) egyáltalán lett volna. Ezt azonban csak akkor mondhatjuk, illetve fogadhatjuk el igaz állításként, ha az univerzum nem az ősrobbanással, hanem valahogyan másképpen keletkezett, mivel az ősrobbanás elmélet szerint az anyag, a tér és az idő a mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanás következtében jött létre. Előtte tehát nem volt.

Materialista hitünkhöz ragaszkodva mondjuk akkor azt – akár szembemenve a tudománnyal -, hogy az univerzum, vagy annak valamiféle előzménye, tehát az anyag, legyen az atomos, vagy nem atomos, az energia, az ismert és vizsgálható, mérhető energia és a még nem ismert fekete energia, a tér és az idő öröktől fogva volt, és mindez, legalábbis valamilyen variánsuk örökké lesz.

Ha viszont ez igaz lenne, akkor a „mozgó anyag” és a mozgását szabályozó anyagi törvények, törvényszerűségek, szabályszerűségek az anyaggal összevetve nem másodlagosak, természetesen nem is elsődlegesek, hanem egyidejűek és egyenértékűek.

http://astrojan.hostei.com/univcomp.gif

Ez az állítás azonban már kiváltaná Marx, Engels, Lenin, sőt előbb Feuerbach jogos haragját, mert nemcsak a dialektikus materializmus, hanem általában a materializmus hadállásait rombolná. Ez ugyanis így tömény dualizmus, ami a szemükben rosszabb az idealizmusnál, mivel a tiszta materializmus, egyben a materialista ateizmus fellazítása. Nehezebb ellene érvelni, ráadásul az ezen az úton, e logika mentén elindult halandó idővel eljut az idealizmushoz.

Az univerzum (a mozgó anyag) örökkévalóságával kapcsolatos értekezés azonban a tudomány jelenlegi állása szerint ugyan szimplán csak álmodozás, de nem tilos, és még akár igaz is lehet. De akár igaz, akár nem, akár csak az igaz, hogy az anyag, a tér és az idő az ősrobbanással, vagy valahogy’ másképp jött létre, akkor is fölmerül egy elvi kérdés. Meghatározó, mondhatni sorsdöntő kérdés.

Nem is egy, hanem kettő, sőt három.

A természeti, anyagi törvények, törvényszerűségek természetesen a természetben, az anyagban nyilvánulnak meg. Ha azonban nem lennének ilyen – törvénynek, törvényszerűségnek nevezett – összefüggések, folyamatok, történések, akkor nem beszélhetnénk mozgó anyagról, az anyagi világ változásáról. Akkor is lehetne persze anyag, csak hát mozdulatlan, vagyis holt, ennélfogva teljességgel értelmetlen, fölösleges, és mi egy szót nem szólnánk róla, mivel nem is lennénk.

Akkor csak a halott világegyetem lenne legfeljebb.

http://i.ytimg.com/vi/AswM-YolFg8/hqdefault.jpg

Mielőtt továbblépnénk, szögezzük le: a természeti, anyagi törvények, törvényszerűségek ugyan az anyag jellemzői, de nem az anyag valamiféle speciális változatai, de még csak nem is az anyagból származnak (mivel előbb voltak, mint az anyag, de legfeljebb egy időben lettek vele), hanem tisztán szellemi, eszmei megnyilvánulások. Míg az anyag nem független az időtől és a tértől, ezek a törvények, törvényszerűségek (mint olyanok) tértől és időtől függetlenül is vannak, csak legfeljebb éppen nem érvényesülnek. Ha ugyanis nincs anyag, nincs miben működniük, nincs mire hatniuk, de vannak. Princípiumként, tézisként, szabályozóként, eszmeként vannak.

És akkor még a kérdések:

1.     Hol vannak?

2.    Miből, esetleg kitől lettek?

3.    Miért lettek?

III.

A tudomány is alátámasztja a logikai következtetést, miszerint az univerzum térben és időben véges, vagyis egy meghatározható időben – végtelenül összepréselődött állapotból, úgynevezett szingularitásból - jött létre és lett meghatározható térfogata.

Az eredendő szingularitás azonban nyilvánvalóan valahol volt, még akkor is, ha – a mi fogalmaink szerinti – tér nem is volt. Nem a semmiben, mivel a semmi nem más, mint valaminek a hiánya. S minthogy a mi fogalmaink szerinti idő is az ősrobbanással keletkezett, az ősrobbanás előtt, vagy az előtt, ami az ősrobbanáshoz vezetett, időtlenség volt, vagyis valami volt.

Ahol volt (van és lesz, amíg lesz), ami nem anyag, ami térben és időben meghatározhatatlan (annál is inkább, mert a mi fogalmaink szerinti tér és idő csak ezután lett), az magától értetődően végtelen, és ezt mondjuk abszolútumnak.

Ha pedig netán nem csak a mi univerzumunk van, hanem akár végtelen számú, ráadásul egy időben (vagyis nem szimplán spekuláció a multiverzum), akkor is, még a sci-fi szerzők képzeletében lévő párhuzamos univerzumok esetében is, mivel az egyes univerzumok elkülönülnek, vagyis nem folynak, nem mennek át egymásba, valami van közöttük. Ez a valami pedig nem anyag (nem univerzum!), ott nincs tér és idő, ezért is mindenféle szempontból végtelen. Ha pedig nem anyag, akkor szellemi, és ebben a „felállásban” ez az abszolútum.

Az 1. kérdésre (Hol vannak?) tehát adott a válasz: az abszolútumban.

Kézenfekvő a 2. kérdés megoldása is.

Mivel az abszolútum összetevőihez tartoznak, ha valaha is lettek, merthogy az abszolútumon és az univerzumon, esetleg univerzumokon kívül más nincs, és nem anyagiak, akkor az abszolútumban és az abszolútumból jöttek létre. Vagy öröktől fogva vannak az abszolútum részeként. Akárhogyan is történt, az abszolútumtól, annak lényegétől, következésképpen legbensőbb lényegétől, tehát Istentől nem függetlenül vannak.

A törvényalkotó, azaz (mivel egyetlen és végtelen abszolútumról, ebből következően annak egyetlen, egyedül való legbensőbb lényegéről van szó) a Törvényalkotó az időtlenségben, tehát a végtelen múltban, ha úgy tetszik, az örökkévalóságban létrehozta (saját lényegébe integrálta) az univerzum, az anyag, a tér és az idő létrejöttét, teremtését és működését szabályozó – általunk úgynevezett - természeti, anyagi törvényeket, törvényszerűségeket.

Ezzel aztán megkaptuk a választ a 3. kérdésre is.

Mert miért is vannak? Pontosítva: mi célból vannak a természeti, anyagi törvények és törvényszerűségek? A kérdésben is benne a válasz; vannak, mert van anyag, van természet. Ha nem lennének, akkor nem lehetne, és nem lenne anyag és természet, és annak immár szerves részeként az ember.

És akkor még egy pótkérdés: miért lehetnek?

Azért, és kizárólag csak azért, mert van a szellemi, eszmei abszolútum. Ha csak anyag lenne, és nem lenne abszolútum, akkor nem lehetnének szellemi, eszmei összefüggések (törvények és törvényszerűségek).

S mint mindennek, az abszolútumnak is van lényege; annak pedig van kizárólag csak rá jellemző, rá érvényes legbensőbb lényege (szubsztanciája), és ezt mondjuk (mivel mondhatjuk) Istennek.

Mindezekből következően az ateizmus, vele együtt a dialektikus materializmus, a dualizmus és a panteizmus immár befejezvén pályafutásukat, jobb létre szenderültek…

Nyugodjanak békében!

http://spiralok.hu/wp-content/uploads/2013/10/whirling-dervish_kek_golyo.jpg