BICIKLIADÓ BOKOTYINBAN

Elő-, közép- és utószó: a szándéktalan félreértések és a szándékos félremagyarázások megelőzése végett ünnepélyesen kijelentem, hogy

BOKOTYIN nem BOKOD,

a CSONKSÁGI RÓNASÁG pedig nem a Móri árok, nem a VÉRTES ÉS BAKÖNYKÖZE álneve.

Ha valaki magára ismer, akkor az a véletlen műve, és az illetőnek feltehetően és érthetően 
rossz a lelkiismerete.

***

Bokotyini mondaságok
2.
BICIKLIADÓ BOKOTYINBAN 
 

Bokotyin Főmestere kiállt a Hivatal elé és önelégült mosollyal széles arcán körülnézett. Lám, mindez mégis az övé lett, mert a nép, az istenadta hülye nép neki adta. Igaz, hogy de jure nem az övé, még nem az övé, de mit számít, amikor de facto mégis az, legalább annyira, mint amikor még a gróf úré, később meg az MSZMP Megyei Bizottságáé volt. Ő Bokotyin Főmestere, és ez a lényeg.

A körülötte sündörgő Almester, mintha csak gondolatolvasó lett volna, száját nyalogatva helyeslően bólogatott.

- Min töröd azt az okos fejed Főmester uram – kérdezte áhítattal a hangjában az Almester.

- Bokotyin jövőjén, mi máson – mondta neki. – Gondolkodhatnál te is végre, hogy milyen új adót vessünk ki, ha már egyszer a Kétharmad – nézett föl az égre, ahol a misztikus Kétharmad székelését, vagyis hát székhelyét sejtette – fölhatalmazott bennünket arra, hogy mindent megadóztathatunk, amit a Kétharmad még nem. Éljünk hát a Fölsőbbségtől pottyantott lehetőséggel.

- Hát olyan már nemigen akad – sóhajtott az Almester. – De hát a földadó nem elég?

- Adóból soha nem elég, ha azt más fizeti – jelentette ki a hatósági aranyszabályt a Főmester.

- Csak nehogy úgy járjunk, mint a földadóval – aggályoskodott az Almester. – Mert ugyi, arról meg kiderült, hogy olyat adóztattunk meg, amit a népek egyszer már adózott jövedelmükből vettek, és így kettős adózás esete forgott fönn.

- Na és? Úgysem fizetjük vissza, mert majd hozunk egy olyan helyi törvényt, hogy a Helyi Hatóság semmit sem ad vissza – nevetett a Főmester. – Inkább találjuk ki, hogy mit kéne megadóztatni. – Körülnézett, elidőzve egy tovaröpülő galambon. – A madarakat talán? Á, nem jó, mert elröpülnek, meg egyre kevesebb van belőlük.

- A traktorokat – jegyezte meg az Almester.

A Főmester ebben látott fantáziát, csak hát ott volt a bibi, hogy a sógorkomájának is volt egy rozzant traktora, és ebből még kitörhet az áldatlan családi belviszály.

Biciklis kerekezett el a Hivatal előtti úton. És nyilván nem látta, vagy látta az ott sütkérező helyi hatalmasságokat, köpött egy nagyot.

- Megvan – rikkantott a Főmester. – Holnaptól bevezetjük Bokotyinban a bicikliadót! Rájuk fér, ha már az utcán is köpködni merészelnek…

http://bikemag.hu/images/2008/10/varsa_3.jpg

 

BOKOTYINI TALÁLÓS, avagy a földadó előjátéka

Elő-, közép- és utószó: a szándéktalan félreértések és a szándékos félremagyarázások megelőzése végett ünnepélyesen kijelentem, hogy

BOKOTYIN nem BOKOD,

a CSONKSÁGI RÓNASÁG pedig nem a Móri árok, nem a VÉRTES ÉS BAKÖNYKÖZE álneve.

Ha valaki magára ismer, akkor az a véletlen műve, és az illetőnek feltehetően és érthetően
 rossz a lelkiismerete.

* * *
Bokotyini mondaságok
1.
Bokotyini találós, avagy a földadó előjátéka  

Felteszek egy találós kérdést: KI A NAGYOBB POKOLRAVALÓ?

Te, mélyen tisztelt Választópolgár, egyben a kukutyini (bocsánat, a kukutyiniak még megorrolnak, inkább legyen akkor Kukutyin helyett Bokotyin), tehát bokotyini zabhegyező tulajdonosa ott éldegélsz helyi hatalmasságként Bokotyinban.

Te ott, én meg hol itt, hol ott, ahol éppen dolgom akad és kedvem szottyan. Egyharmadom itt, másik egyharmadom amott, a többi meg nem érdekes.

Ebből a zabhegyezőből nem élsz valami fényesen, mert különben tutyimutyi – úgy is mondhatom, hogy teszetosza - alak vagy, de arra futja, hogy a gyerekeid legalább elemi iskoláztasd, és a választások közeledtével Patyomkin utcaképet és járdát építtess.

Nos, mivel a szükség és a kedvem úgy hozza, törvényesen (!) és Isten áldásával (pontosabban mondva nem Isten áldásával, hanem folyton Istenre hivatkozók áldásával és egyetértésével) elveszem a zabhegyeződet. Magyarán: ellehetetlenítelek.

Szóval elveszem, mert zavarja az unokaöcsém zabhegyező üzletét, meg különben is új ruhatár kell a sógornőmnek, de ez az én mutyim, és neked semmi közöd hozzá. A lényeg: megfosztalak a megélhetőségtől.

Ne felejtsd: teszem mindent törvényesen és a fentebb említettek áldásával. 

http://www.8800.hu/wp-content/uploads/k%C3%A9rd%C5%91jelek-200x200.png

  Állj, még ne válaszolj a találós kérdésre, mert nincs vége.

Kifosztottalak ugyan, de ugyanakkor – törvényesen és stb. – kétharmados felhatalmazást adok, hogy te meg kifoszd a kendermagos tyúktenyésztő szomszédodat, akit különben is utálsz, mert a tyúkjai folyton kotkodácsolnak, zavarják a déli megszokott szunyókálásod, és tojnak… No, nem a fejedre, hanem csak úgy szorgalmasan tojnak és tojnak, és hátha aranytojás is van a fészekben.

Ezt követően felhatalmazásom birtokában törvényesen és jogszerűen elveszed a szomszédod kendermagos tyúkjait. Ezeket aztán sietve föléled jó étvágyú kis családoddal, de hát az a marha szomszéd majd csak újra feltölti a baromfiudvarát kendermagosokkal, és jövőre is lesz mit – törvényesen és jogszerűen! – elvenni tőle.

Tehát akkor: ki a pokolravaló? Én, a szabályhozó és zabhegyező „tulajdonváltó”, vagy te, a volt zabhegyező tulajdonos és szomszéd kifosztó?

Hee?

Mit mondasz?

Hogy a szomszédod, mert hülye, amiért a munkaigényes kendermagosokkal bajlódik?