Szó- és levélváltás

http://m.cdn.blog.hu/pe/pekingikacsa/postimage/bwmojekcmaaabij_jpg-large_1381990161.jpeg

(Részlet a Mennyei utazások c. esszékötetből)

Szóváltás Istennel

-     Félelmetes vagy?

-     Az vagyok? Félsz?

-     Nem igazán; de egy picit igen.

-     Miért félsz egy picit is?

-     Nem tudod?!

-     Tudom, csak rá akarlak vezetni… Tehát?

-     Születésemtől ezt hallottam. Féld Istent, istenfélő, istenfélelem… Ez bennem összekapcsolódott a félelemmel. S mivel nem ismerlek, teljes valódban biztosan nem, meg sem ismerhetlek, még csak nem is láthatlak, igen, van bennem félelem. De talán csak az ismeretlentől. Miért nem látlak? Miért nem láthatlak? Amikor még Jehovaként, JHVH-ként gondoltam rád, akkor láttalak. Láttam a messzeségben, a valahol fönt trónoló Istent, a félelmetes Hadak Urát. Aztán Jézus hatására később a Mennyei Atyát…

-     A fehér szakállú öregapót?

-     Igen, aki megértő, szerető, és néha összevonja a szemöldökét…

-     Vagy csak mosolyog, a szeme körül a sok-sok ránc mintha kergetőzne. Ti, a nyugati civilizáció gyermekei vagy ilyen, vagy olyan alakként képzeltek el. Nem ilyen vagyok.

-     Milyen? Segíts már!

-     Amikor tavasszal, kora nyáron a kellemes napsütésben sétafikálsz, élvezed a napsütést, a ragyogást, látod a napsugarak játékát, ezt, a napsütést, a Nap kibocsátotta hőenergiát hogyan képzeled el?

-     Sehogy. Tudom, hogy van. De ha muszáj lenne valamilyen kifejező szimbolikus képet alkotnom, akkor… Hát, nem is igen tudom. A Nap biztosan szerepet kapna benne.

-     A Nap csak a forrása, a napotok hőenergiája itt van. Benne vagy, érzed, tudomásul veszed, és nem akarod mindenáron ilyen-olyan alakként látni is. Tudod, hogy úgysem olyan, amilyennek látnád.

-     És Te?

-     Én ugyanígy itt vagyok. Csak hát én nem hőenergia vagyok.

-     Hanem?

-     Tudod. Vagy nem?

-     De tudom. Az abszolútum szellemi energiája; még pontosabban mondva, az abszolútum legbensőbb, vagyis isteni lényege vagy. Isten vagy. Az egyedüli, az egy Isten.

-     Ebben a szellemi energiában is folyton benne vagy. Csak nem a bőrödön, és ezáltal nem az elmédben érzékeled, hanem a tőlem származó szellemeddel, lelkeddel. A szellemed tudja, a lelked érzi.

-     Aha, így van. És ha képet szeretnék látni?

-     Akkor gondolj csak az abszolútumra.

-     Oké, gondolok… Hát… Ez bizony nem könnyű. Az abszolútum szó szerint végtelen, teljes, önmagában, mint szellemi valóság, tökéletes…

-     Így van. Ez vagyok én.

-     Most, ha tudnál, mosolyognál. Helyedben ezt mosolyogva mondtam volna.

-     Mosolygok.

-     Jó, elképzelem, illetve elhiszem. De mindez nem félelmetes…

-     Az lennék? Kell félni tőlem?

-     Nem kell. Nem félek. Akkor viszont megkérdezem: ha beszélgetünk, csipkelődhetek is?

-     Próbáld ki.

-     És ha túllépem a határt? Megbüntetsz?

-     Nem én. Te fogod magad megbüntetni.

-     Én?! Hogyan?

-     Rádöbbensz, hogy elvetetted a sulykot, amitől lelkiismeret furdalásod támad. Vacakul érzed magad, és szórni fogod a hamut a fejedre.

-     Bratyizni sem tanácsos?

-     Most éppen úgy kóstolgatsz, mint a csecsemő a szüleit, vagy, ahogy neveletlen kutyáid téged szoktak. Tudni akarják, hogy hol a határ, meddig mehetnek el. Mondhatnám én, de vagy elfogadnád, vagy nem. Próbáld ki a saját bőrödön.

-     Rendben. De mi van, ha ezt a „beszélgetést” csak képzelem? Vagy nem is veled, nem Istennel, hanem az emberi kollektív tudattalanban tanyázó, ügyeskedő sátánival, Sátán úrral szövegelek?

-     Te is tudod a választ, hiába mondanék én most bármi mást, úgysem fogadnád el. Győződj meg róla magad!

* * *

Levélváltás

Kedves Barátom,

a közreműködésedet kérem. (Mentségül: ha sikerrel járok, a javadra válhat.)

Ráérő idődben, légy szíves, írd össze azokat a hittel, vallással, Istennel stb. kapcsolatos kérdéseidet, amelyekre szeretnél pontos és kielégítő választ kapni.

Ja, s persze küldd el nekem. (A forrást – a neved, s bármit, amiből rád lehetne ismerni – természetesen bizalmasan kezelem.)

A válasz még aznap késő este:

Szia, Pali,

nagyon nehezet kérdezel. Sok a munkám, éjszaka másodállás felett görnyedek, a kérdésed egy tanulmányt igényelne.

Mindenesetre, ha most szembe jönne a folyosón egy szent, kinek biztos tudása van a dolgok felől, akkor hirtelenjében ezeket kérdezném:

- Mit tegyek, ha az intézményes vallásokat az igazi spiritualitás paródiájának érzem, magam viszont nem vagyok elég okos, hogy a saját vallásomat megalkossam? Ehhez okos vagyok, ahhoz buta.

- Egyáltalán. Ha Isten törődik velünk - néha az a félelmem, hogy nem, legfeljebb annyira, mint mi a hangyákkal, mikor átgázolunk a kerti avarban - szóval, ha Isten törődik velünk, akkor miért nem félreérthetetlen módon mutatja meg magát? Miért kell bizonytalan forrású ősi írásokból, zavaros szövegekből, kompilációkból értenem és hinnem őt, mikor megtehetné, hogy a világ összes autópálya-felirata felett lángokkal írná ki: Én vagyok az Úr, a te Istened. Nem lenne több kétely.

- S egyáltalán miért nincs bizonyosság felőle?

A nevemet tényleg rejtsd el, barátom, mert ez bizalmasabb, mint a hálószobám.

Küldetésünk...?

https://komlomedia.files.wordpress.com/2014/06/tsar_bomb.png?w=474&h=295

(Jegyzet)

Bár régmúltunkat titok fedi, azt tudhatjuk, hogy Isten választott népéhez hasonlóan a sors- és egyéb csapásokból nekünk is bőven jutott, ám mégis - és mi is - megmaradtunk. Azt nem tudjuk, hogy őseink a szkítákkal, avarokkal, hunokkal békében együtt éltek vagy harcban álltak-e, de azt igen, hogy a kazárok, a besenyők, majd már itt a Kárpát-medencében a tatárok, törökök, osztrákok, oroszok (szovjetek) próbáltak bennünket - ugyan nem a tengerbe kergetni, de - az idők végezetéig megszállva tartani... És hol van most a Kazár Kaganátus, a besenyők Nyugati-Türk-, Dzsingisz kán Mongol-Tatár-, Szulejmán Oszmán Birodalma? Mi lett a Habsburgok Habsburg Birodalmából, és Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev Szovjetuniójából?

A zsidók visszakapták (vagy visszaszerezték) az Ígéret Földjét, és most már egyenrangú félként tárgyalhatnak, talán békében is élhet(né)nek szomszédjaikkal. A mi országhatáraink ugyan nem ott húzódnak, mint I. (Szent) István, Nagy Lajos, Mátyás király korában, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia idején, de élünk és itt vagyunk, szomszédjainkkal mi is egyenrangú félként tárgyalhatunk, és békében élhetünk.

Felfedezhető párhuzam a zsidó és a magyar nép történelmében. A XX. század például nekik is, nekünk is a borzalmak sokaságát (nekik a hontalanság és a pogromok, a holocaust tetőződését, nekünk a tömeges kivándorlást és szétszóratást, az ország szétszabdalását, a bolsevik rémuralmat), majd a reményt hozta.  Minden emberi (főleg katonai és gazdasági) számítás szerint nekik is, nekünk is el kellett volna tűnni az emberiség olvasztókemencéjében.

Nem így történt, ami sok mindennel magyarázható, de végsősoron kezdő és végső oka az isteni beavatkozás.

Ha nem a szétszóratásra ítélt Izrael népe jut el elsőként népként az egyistenhithez, illetőleg, ha ők nem jutottak volna el az egy Istenhez, s ha nem ők adják az emberiségnek Jézust, akkor minden gyökeresen másképp alakult volna... És akkor is, ha nem teremtik meg Izrael Államot...

  ò Ha nincsenek magyarok, magyar nemzet és Magyarhon, akkor is megszülethet ugyan Theodor Herzl, a cionizmus megalapozója, de nem Budapesten Herzl Tivadarként, és lehet, hogy nélküle is lett volna cionizmus, és létrejön Izrael Állam, de nem úgy és akkor, ahogy.

ò Ha nem születik meg és kényszerül Nyugatra távozni - ábécé sorrendben nézve - Fonó Albert, Goldmark C. Péter, Kármán Tódor, Kemény János, Neumann János, Pólya György, Szegő Gábor, Szilárd Leó, Teller Ede, nyilván akkor is megszületik a repülőgép sugárhajtómű, a modern elektronika, a ballisztikus rakéta, a BASIC programnyelv, a számítógép, a matematikai heurisztika, az atommáglya és a H-bomba. Mindezt és még mindazt, ami most a magyar származású tudósok nevéhez kötődik, felfedezik, kidolgozzák és továbbfejlesztik, de nem úgy és akkor, ahogy. Ha ők nincsenek, akkor napjaink világa másféle lenne.

ò Az ipari, főleg a tudományos-technikai forradalomig az emberiség története összefüggő folyamat volt. Itt azonban, különösen a magfizika, a kvantummechanika, az elektronika és az informatika területén a magyar tudósok betöltötte kulcsszerep minőségi ugrást eredményezett. Ezzel ők múlhatatlan érdemeket szereztek szülőföldjüknek és népüknek is.

Ha viszont az „Antikrisztus” nem személy, hanem az abszolút (az isteni) szellem nélküli, csak az anyagitól motivált tudomány, akkor nem csak jót adtunk a világnak. De nem is csak rosszat, hanem úgy és olyat, mint amikor Isten megteremtette az anyagot, ami jóra is, rosszra is fordítható. És az, hogy mire fordítjuk, hogy mi lesz belőle, az most már elsődlegesen csak rajtunk, az emberiségen, még inkább az individualizálódott embereken múlik.  A mi, a magyarok felelőssége azonban nagyobb, mint ami számarányunkból adódna.

A zsidók Jézus Krisztust adták a világnak; mi magyarok olyat, ami/aki akár az Antikrisztus, akár a világraszóló és megváltó isteni terv nélkülözhetetlen eszköze lehet...

∞

Szente Pál MENNYEI VARÁZSLAT: Az Asszony

Szente Pál MENNYEI VARÁZSLAT: Az Asszony: http://www.tiszta-lap.hu/images/images/photo%281%29.jpg   „Isten meghalt. – Nietzsche Nietzsche meghalt – Isten Ist...