Részlet
Az igazságot Mária Magdalénának! című kötetből
Hóseás próféta
könyve 4. rész
1. Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
2. Hamisan
esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és
egyik vér a másikat éri.
3. Azért
búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég
madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
4. Mindazáltal
senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint
azok, a kik a pappal czivódnak.
5. De
elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
6. Elvész
az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt,
én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened
törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
7. Mennél
számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom
dicsőségöket!
8. Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
8. Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
9. De
úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek
néki cselekedeteiért.
10. Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.
10. Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.
11. Paráznaság,
bor és must elveszi az észt!
12. Népem
az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság
lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.
13. A
hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a
tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti
leányaitok, és házasságtörők a ti menyeitek.
14. Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.
14. Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.
15. Ha
te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba,
és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!
16. Mert
szilajkodik Izráel mint a szilaj üsző; most tágas földön legelteti őket az Úr,
mint a bárányt.
17. Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!
17. Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!
18. Ivásuk
elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot.
19. Szárnyaihoz
köti őt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt. (Károli fordítás)
Dániel próféta könyve 12. rész
1. És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
2. És
sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök
életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
3. Az
értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az
igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
4. Te
pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig:
tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
5. És
széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján
innét, a másik túl a folyóvíz partján.
6. És
mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor
lesz végök e csudadolgoknak?
7. És
hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé
az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy
ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását,
mindezek elvégeztetnek.
8. Én
pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
9. És
monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég
idejéig.
10. Megtisztulnak,
megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül
cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
11. És
az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító
útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
12. Boldog,
a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
13. Te
pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a
napoknak végén. (Károli fordítás)
Jelenések könyve 16. rész
1. És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
2. Elméne
azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas
fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják
vala annak képét.
3. A
másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott
vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
4. A
harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba;
és lőn vér.
5. És
hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki
valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
6. Mivelhogy
szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.
7. És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
7. És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
8. A
negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az
embereket tikkaszsza tűzzel.
9. És
tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek
hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
10. Az
ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyiszékére; és lőn az ő
országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,
11. És
káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az
ő cselekedeteikből.
12. A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
12. A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
13. És láték a sárkány szájából és a
fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a
békákhoz hasonlókat;
14. Mert
ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész
világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy
napjának viadalára.
15. (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
15. (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
16. Egybegyűjték
azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
17. A
hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a
mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett!
18. És
lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a
milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen
nagy.
19. És
a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy
Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja
borának poharából.
20. És
minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
21. És
nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák
az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy. (Károli fordítás)
A harmadik fatimai titok
A látnok Lúcia nővér levele:
"J. M. J.
Az 1917. július
13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része:
Az én Istenem
iránti engedelmességből - aki Őexcellenciája, a Főtisztelendő leiriai Püspök
úr, valamint Ön és az én szentséges Anyám által adott erre parancsot nekem -
írok Önnek.
A két, már
korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban
láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki
magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor
találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az
Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: 'Bűnbánat, bűnbánat,
bűnbánat!'
Egy igen nagy
fényességben, ami Isten, láttunk 'valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak
volna emberek', láttunk egy fehérbe öltözött püspököt 'akiről úgy gondoltuk, ő
a Szentatya'. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy
meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha
hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig
lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel,
fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak
lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy
csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy
haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és
szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és
állásokból való férfiak és nők.
A kereszt két
szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték
a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.
Kelt Tuyban,
1944. március 1." (A L'Osservatore Romano 2000. június 30-i,
heti kiadásának szövegéből, Dr. Diós István által készített fordítás)
¯¯¯
(…)
„Imádkozzunk, hogy soha ne kövessünk el olyan bűnt, ami miatt Isten megvonja
tőlünk a tisztánlátás, a mérséklet és a valódi engedelmesség kegyelmét, és azt
az ajándékát, hogy tisztán felismerjük akaratát és sugallatát.”
Imádkoznak?
Sikeresen
imádkoznak?
